http://kereszteny.lap.hu/

 

 Fórum: https://irgalom.fboard.de/

 

 

 

 

Kedves Testvérem! Ha olvasásra méltónak látod ezt a honlapot, akkor kérlek add tovább a címét és ajánld másoknak is. Köszönöm. 

 

 

 

    -------------------------------------------------------------------------------------

 

A keresztény ember a békességét egyedül Istenben találhatja meg. Pontosabban akkor, ha nincs megvallatlan bűne. Fontos, hogy ne csak megvalljuk a bűneinket, hanem valóságosan meg is bánjuk. A bűn egy olyan valóság, amely egy kereszténynek folyamatosan testi és lelki fájdalmat kell, hogy okozzon, mindaddig, amíg el nem rendezi azt Istennel. Semmi sem pótolható az az érzés, amikor elnyerjük Isten bocsánatát és lekerül az életünkről egy olyan teher, amely Isten nélkül életünk végéig nyomna minket, súlyos nehézségeket, testi-lelki gyötrelmet, betegségeket és végül halált okozva. Hiszem, hogy a bűn önmagában nem képes elszakítani véglegesen Istentől, még akkor sem, ha megvallatlan marad, ha a hit munkálkodik az emberben és mindvégig kitart Isten mellett. Aki hisz az üdvözül. Mindannyian követünk el bűnöket a megtérésünk után is, ezért hacsak ezen múlna az üdvösség, akkor mindannyian elvesznénk. Nyilván ennek ellenére nem lehetünk felelőtlenek, mondván, hogy bármit tehetek,mert ha hiszek végül Isten megbocsát és mint tűzből kikapott üszögöt engem is kiment az örök halálból és nég ha az utolsó surból,  messziről fogom is szemlélni az Isten dicsőségét, végül örök életet nyerek. Vigyázzunk, mert ehhez valódi megtérésre van szükség, amely ténylegesen féli az Istent, aki valóságosan szereti őt és nincsenek kétségei Isten létét, szavainak valóságát illetően. Ha nem zavar, hogy bűnöket követsz el, ha nem érzel lelki szenvedést, ha nem vész el a békességed amegvallatlan bűneid miatt, akkor komoly az esélye annak, hogy a te megtérésed nem valóságos és így halálod után nem a Menny, hanem az örök szenvedés, a kárhozatvár rád. Állja meg és gondold át, hogy milyen is a te hited, hogy gol is tartasz most. Nehogy akkor érjen meglepetés, hogy a vonat, amelyre felszálltál nem ott áll meg, ahol számítottál rá, hanem olyan helyen, amelyet mindig is el szerettél volna kerülni. Vizsgáld meg a szíved, a gondolataid, az érzelmeidet, indulataidat, hogy valóban átadtad-e azokt Krisztusnak, hogy megtiszttsa azokat. Ne csak megvalld minden alkalommal Istennek a bűneidet, hanem tégy meg mindent azért, hogy el is hagyd azokat. Egy teljesen más dimenzióban kell gondolkodnia és élnie egy kereszténynek. Minden cselekedetét át kell, hogy hassák a szellemi törvények, Isten örök törvényei, amelyek hatalmasabbak, minden földi törvénynél. Már most itt a földön is élhetünk a Menny törvényei szerint, mindezt úgy, hogy nem kell kivonulnunk a világból. Nem könnyű feladat ez, és nem is veszélytelen, hiszen a világ törvényei nem tudják elviselni a szellemi törvényeket, az Isten tökéletes akaratát. Ezért szenvedtek és szenvednek ma is keresztények milliói a világ (sátán) öklétől. Vigyázzunk arra, hogy ne keverjük össze a világ törvényeit és a természeti törvényeket, amelyeket Isten alkotott, amelykre azt mondta a teremtéskor, hogy "jó". Keressük az Isten akaratát és kérjünk Tőle bölcsességet, hogy minél jobban megértsük és megismerjük Isten törvényeit, melyek örökek és tökéletesek. Isten áldjon benneteket. Ámen.

 

 

 

2016.05.23.

 

 

 

Meg kell tanulnunk Istennel járni, ami azt jelti, hogy nem mi vezetjük Istent, hanem Ő minket. Nem a saját fejünk, gondolataink, vágyaint után megyünk, hanem amerre Isten vezet minket. Még akkor is, ha az a nehezebb út, és adott esetben emberileg nem látjuk azonnal az értelmét, vagy a hasznát. Le kell lassulnunk, és Istenre figyelni, várni, hogy Ő mikor mondja azt, hogy merre tovább. Ha nem Istennel járunk, sesem lesz békességünk. Nem 200 méterről kell őt követnünk, hanem hagyjik, hogy fogja a kezünket, vagy átölelje a vállunkat. Így biztosan nem veszítjük el a vele való közösséget, és nem szakadunk el tőle.

 

 

 

 

 

2016.05.12.

 

 

 

Mit tegyünk, ha már talán ezrdszer bukunk el ugyanabban a bűnben? Amikor úgy érezzük, hogy hiábavaló mindennemű küzdelmünk, újra és újra elesünk. A lelkiismeretünk zokog, mi is a padlón vagyunk miatta rendszeresen. Nem látunk menekvést, még a hitünk is megrendül. Félelmetes érzés ideig eljútni, de nagyon sokunknak ismerős ez az egész folyamat. Vannak akik ilyenkot teljesen, és végérvényesen eltávolodnak Istentől, mert úgy érzik, hogy Isten nem törődik velük, igéje, és beszédei erőtlenek, illetve nem ritkán Isten létében is megrendülnek. Teljes hátraarcot csinálnak. Vannak ugyanakkor olyanok is, akik megmaradnak kereszténynek, de elfogadják a bűnűket, mint amely ellen nem lehet mit tenni, azaz együtt kell vele élni. Végül vannak, akik soha nem adják fel, és míg élnek harcolnak. Természetesen ez utolsó hozzáállás az, amelyet követnünk kell. SOHA NEM EGYEZHETÜNK KI A BŰNNEL! MINDIG BŰNGYŰLÖLŐNEK KELL LENNÜNK! NE ADD FEL, HANEM HIGGY! Tudjuk, hogy itt a földi életünkben soha nem leszünk tökéletesek, azaz bűn nélkül valók, ezért nem az a helyes hozzáállás, hogy amennyiben bűnt látunk az életünkben, akkor egy idő után belefáradunk az ellene való harcban, és feladjuk, hanem az, hogy mindvégig megmaradunk harcosnak, aki teljes mértékben bűnygyűlölő, és amíg él harcol ellene, illetve ellenük. Tekint tehát előre bátran, és erős kitartással, használd a harcban mindama fegyvereket, melyeket Isten a rendelkezésedre bocsátott, és menj előre, és amennyiben elesel akár ezerszel is, hidd el, hogy Isten megépít ezerszer is, de ehhez az kell, hogy lássa a szívedben azt az erős elszántságot, hogy a hitedet soha fel nem adod, a bűnnel ki nem egyezzel. A harc vége úgy is az lesz, hogy elnyered az élet koronáját, mert hittél, és ezért megtartatol. Iten áldjon.

 

 

 

 

 

2016.05.11.

 

 

 

Nincs annál fontosabb, mint szeretni Istent teljes erőnkből, teljes szívünkből. Mindaddig, amíg ezt nem tudjuk megcselekedni, addig nem tudunk úgy élni, ahogyan szeretnénk, illetve ahogyan Isten azt eltervezte. Addig jelen marad az életünkben a félelem, a tressz, a bizonytalanság, a depresszió, és még sorolhatnám. Mindenhez Isten szeretete a kulcs, és a megoldás. Mindezt ott kell kezdenünk, hogy meg kell tanulnunk, hogy mit is jelent egyáltalán igazán szeretni, illetve ezen túl, mit jelent Istent szeretni. Kezdj el gondolkodni, keresd Istennel a kapcsolatot, olvasd a Bibiliát, amely valóságosan Isten beszéde. Ismerkedj meg Istennel, és Ő maga fog tanítani az Ő Szent Lelke segítségével. Hidd el, hogy ez tényleg működik. Hit nélkül minden üres, és halott. Higgy és élj.

 

 

 

               -------------------------------------------------------------------

 

 

 

Legeyen itt egy tanulságos videó, a hit megéléséről, illetve a valóságos megtérésről. Sokan hiszik azt, hogy ők keresztények, akiknek örök életük van, de vajon tényleg úgy is van?

 

 

 

 

 

 

2016.03.08.

 

 

 

Szinte észre sem veszem, hogy egész nap Istenen jár az eszem. Hajnalban hozzá imádkozom, és az Ő áldását kérem az adott napra. TUDOM, hogy csak Ő adhat nekem igazi békességet. Érzem belül. Fuldokló vagyok, aki felé nyújtja a kezét minden pillanatban, mert Isten nélkül elsülyednék a bűn folyamában. Imádkozás után éneklek Neki hol gondolatban, hol hangosan. Napközben többször is hozzá kiáltok. beszélgetek vele. Néha sírok, máskor nevetek. Cselekedeteimben is állandóan küzdök azért, hogy kedves dolgokat tegyek előtte. Amikot vétkezem, vagy olyan dolgot cselekszem, amely letérít arról az útról, amelyen járnom kell, akkor igyekszem azonnal korrigálni, és megtagadni a gonosz próbálkozását. Néha úgy tűnik, hogy ez egy végeláthatatlan harc, amely elveszítette minden értelmét, mert alig vehető észre előrehaladás az életemben. Belül azonban tudom, hogy soha nem hiábavaló az a harc, amelyet azért vívunk, hogy betöltsük Isten rendeléseit, illetve akaratát. Nem látok mmás esélyt az értelmes életre, mint követni Jézust, még akkor is, ha ezerszer elesek. Elesek, de Krisztus velem van akkor is, és kész kinyújtani a kezét, és felsegíteni, majd erőt ad, hogy folyrtassam azt az útat, amely Ő maga. Nem veszem le róla a tekintetemet, mert amint így cselekszem úrrá lesz rajtam a bizonytalanság, és a félelem, majd hamarosan a bűn mocskában találom magam. Nincs más értelme az életünknek, mint követni Jézust, menni felé, mindaddig, amíg lélegezni, amíg motdulni tudunk. Soha nem szabad feladnunk. Mily messze vagyok még a céltól. Sok dolgot látok, amelyeket nem mindig bírok megtartani, megcselekedni, edig egértelműen tudom, hogy az a helyes út. Erőtelen, álhatatlan és gonosz vagyok. Az egyetlen dolog, amely mégis erőt ad, és éltet, az nem más, mint krisztus mindent lebíró szeretete, amely felől nincsenek kétségeim. Krisztus szeret engem. Szeret téged is, és ez megtérésre kell hogy ösztönözzön. Nyiss ajtót szívedben Jézusnak, hogy veled vacsorálhasson, és békességet találsz.

 

"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem."

 

 

 

"Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol."

 

Isten áldjon bennünket. Ámen.

 

    

 

 

 

2016.03.02.

 

 

 

Nincs olyan nap, amikor Sátán ne támadna minket. Ne hidd azt, hogy, ha nem érzel éppen semmilyen támadást, akkor ténylegesen leszállt rólad. Mindig harcol ellened, és folyamatosan az elpusztításodon munkálkodik. Ezért mi is legyünk állandó harckészültségben. Aludjunk fegyverben, dolgozzunk fegyverrel a kezünk ügyében. imádkozzünk állandóan, és keressük Isten jelenlétét. Egyedül Isten tud megvédeni minket az ellenségtől. Minél jobban betölt az Ő jelenléte, annák kevésbé vagyunk sebezhetők. Számtalan fegyverünk van, amelyeket használnunk kell. Nem elég azokat csak szépen fényesítgetni, majd betenni a szekrénybe, hanem mindig legyegyenek az oldalunkon, a kezünk ügyében. Gondoljunk itt első sorban a Lélek fegyvereire?: "Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével; Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, amelylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért."

 

 

 

2016.02.24.

 

 

 

Mi tud a leginkább elválasztani minket Istentől? A hitetlenség mellett a bűn. A BŰN. A te bűneid. Nem áltathatjuk magunkat testvérem. Isten nem lehet becsapni. Mindent tud rólad. Én már hosszú ideje azt hallom a bensőmben, hogy "ne vétkezz". Erre szólít fel Isten lelke. Nem engedhetem meg magamnak azt a gonoszságot, hogy nap nap után bűnt követek el, amelyeket nem követném el, ha odaszánnám magam. Bűngyűlölővvé kell lennünk. Nem tehetjük meg, hogy szenvedést okozunk Istennek azzal, hogy könnyedén engedünk a gonosz csábításának, majd önigazoljuk magunkat azzal, hogy nem tehettünk mást, mert Sátán erősebb, mint mi. Ne felejtsd el: "Nagyobb az, aki bennünk van, mint aki a világban van." A bűnnek csak akkor tudunk ellenállni, ha szeretjük Istent. Szeresd Istent! Ő mindent feláldozott érted. Elég volt a játékból, az emberi okoskodásokból, a hazugságokból. Nem csaphatjuk be Urunkat. Térj meg. Omolt össze, és hagyd, hogy Isten újre felépítsen. Ő összetör, de meg is épít. Add oda magad neki! Ámen. 

 

 

 

2016.02.03

 

 

 

Sokan vannak, akik már hosszú évek, illetve évtizedek óta keresztények, és mégis tele vannak szorongással, bizonytalansággal az üdvösségüket illetően. Vannak időszakok, amikor nincsenek felőle kétségeik, de vannak olyan időszakok is, amikor teljesen elbizonytalanodnak, amikor nem éreznek magukban egy szemernyi hitet sem, és kiüresedve tekintenek a világba. Félelmetes érzés ez. A lélek ilyenkor segítségért kiált, és bizonyságot keres. Ilyenkor fontos, hogy legyen a közelünkbe olyan testvér, aki fel tud támogatni, aki figyel ránk, akinek a hite által mi is megerősödünk. Ne felejtsük el soha, hogy szükségünk van egymásra, ahogyan szükségünk van Istenre is, a mindennapok megpróbáltatásai között. Az élet egy folyamatos harc, amelyben az örök sorsunk dől el. Választanunk kell Isten és Sátán között. Határozott, szilárd döntést kell hoznunk Kisztus követéséről. Miben nyilvánul ez meg? Mikor valóságos egy megtérés? Abban, hogy minden nap keresed az Urat, mert érzed, hogy csak vele vagy igazán boldog, csak Ő tud megelégíteni, békességet adni neked. Megérted, hogy senki másra nem építhetsz csak Rá. Abban, hogy szereted Őt, és mindened oda adnád neki, ha kérné, mint ahogy kéri is. Abban, hogy megérted, hogy a világ halott, létezése értelmetlen Krisztus nélkül. Abban, hogy tanítbvány akarsz lenni, aki olyan akar lenni, mint a Mester, ami azt jelenti, hogy cselekedeteidbe meg kell hogy nyilvánuljon, hogy kihez tartozol. Abban, hogy állandó sürgetést érzel arra, hogy elhagyd minden bűnödet, és megcselekedd Krisztus akaratát. Lehet, hogy elesel ezerszel, és gyakran érzed azt, hogy képtelen vagy egyes bűnöket elhagyni, és megtelsz reménytelenséggel, nem látsz kiutat, megrendül az üdvösségeddel kapcsolatos bizonyosságod, de ne add fel, mert mindez Sátán hazugsága. Állj fel! Kiállts az Úrhoz! Kezdj el harcolni! Hogyan? Kiálts, imádkozz, énekelj a te Uradnak, böjtölj, sírj, tégy megvallásokat. Egyet ne tégy, hogy feldod. Soha, de soha ne felejtsd el: A TE iSTENED FORRÓN SZERET TÉGED, ÉS MINDEN NAP KÖNNYET HULLAT ÉRTED! Ha pedig neki ennyire fontos vagy, akkor nem adhatod fel, nem fordulhatsz vissza, ellenben megragadod Urad kezét, és Vele tovább mész, mert tudod, hogy "nagyobb Az, aki benned van, mint aki a világban van" Legyen áldott a fenséges neve. Ámen.   

 

 

 

2015.06. 05.

 

 

 

Az Úr eljövetele nagyon közel van, és az egyház talán soha nem volt ilyen messze Úrától. Hangoztatjuk a szeretetet, a jóságot, az irgalmasságot, és Isten minden igéjét, de a cselekedetekben ez nem jelenik meg. Remény nélkül halnak meg az emberek, szenvednek, betegek, kiüresedettek, reménytelenek. Történik ez annak ellenére, hogy a világegyetem leghatalmasabb személye karnyújtásnyira van, és alig várja, hogy segíthessen. Olyan ez, mint amikor az éhező, a húsos fazék mellet hal éhen. Nincs szeretet a világban. A világban, és sajnos az egyházban is hazugság, keményszívűség, képmutatás, hitetlenség van jelen. Az egyház nagyobb részt nem Jézust szolgálja, hanem Sátánt. Nagyon kevesen vannak, akik Krisztus igaz követői. Én sem vagyok ilyen, mert csak a szám jár, és nem cselekszem. Érzem, hogy Isten talentumokat adott, amelyekkel én nem élek. Szégyenlem magam, de nem akarok többé hazudni sem magamnak, sem másoknak. De meg akarok változni, mert ugyanakkor ég bennem a vágy, hogy szeressem az embereket, és mindent megtegyek azért, hogy megismerhessék az egyetlen személyt, aki minden problémájukra gyógyírt adhat. Jézus Krisztust. Ébredjünk fel, és menjünk embereket halászni. Ez Isten akarata. Embereket menteni. Ámen. 

 

 

 

 

 

 2014.01.06.

 

 

 

Azon gondolkodom, hogy mi lehet szebb Isten szépségénél? Látom magam, ahogy vakon botorkálok előre, pedig azt hiszem látok. Okoskodok, mint aki tud is valamit. Gőgös, és büszke vagyok, mint akinek volna mire bűszkének lenni. Azt hittem sokszor, hogy értem az Istent, és ismerem Őt. Most tisztán látom azt a kegyelmet, amelyre szükségem van a nap minden pillanatában. Azt, hogy még élek csak ennek a kegyelemnek köszönhetem, amely abból a végtelen szeretetből ered, amellyel ő az ember iránt viseltetik, így irányomba is. Szólom a szavakat, mintha érteném azokat. Létezem, de oly kicsiny vagyok, mintha nem is lennék. Elfáradt a lelkem a hazugságaimban, a bűneimben, a képmutatásaimban. Azt hittem, hogy keresztény vagyok, aki gyermeke az Istennek, aki mindig odamehet az ő Atyjához, és megfoghatja annak kezét, és felnézhet rá bátorításárt. Nem értek semmit, mind az a sok tudás, amelyet életem során összeszedtem az iskolákban, a könyvekben, a teológián semmire nem jó, és semmire nem elég. Nem tudnak megváltoztatni, nem tudják megnyitni a szemeimet, nem tudnak megmenteni, sőt inkább mélybe nyomnak, hogy gőgöm, kivagyiságom, pöffeszkedő önhittségem végleg megsemmisítsenek. A hit nem az elméből, a tudásból ered, hanem a szívünkben csirázik ki. Isten magot vet az emberek szívében, amelyből új ember növekszik fel, ha az ember együttműködik az Isten szeretetével, kegyelmével, akaratával. Talán te még nem hiszel Istenben, de hiszem, hogy érzed az Isten szeretetének benned lévő magjának jelenlétét. Engedd, hogy a mag csírát vessen, majd szárba szökkenjen. Az a mag a te új kezdetetd, új teremtésed. Félelmetes annak tudata, hogy életünk bármelyik pillanatban megszakadhat, és csakis az Isten megrendítő türelme az, amely még ad nekünk időt, hogy eljuthassunk a megtérés fájához, amely keresztet formáz, és amelyen egy ember függ, aki azért halt meg, hogy élhessünk a türelemmel, hogy egyáltalán legyen még türelem. Nincs nagyobb cél, mint Istennek lenni, őt mind jobban megismerni. Ő az, aki igazán szeretett. Éljünk a kegyelemmel.

 

---

 

2011.09.23

 

 

 

Nem múlik el úgy nap, hogy ne könyörögjek Istenhez. Minden reggel imával kezdem a napot, úgy 5 óra körül és átlag fél órát imádkozom. Közbenjárok Istennél a családomért, imádkozva értük egyenként is. Istenre bizom mindannyiunk életét. Könyörgök az országért, a szenvedőkért, beteg ismerőseimért és azok mgtéréséért akiknek az ügyét Isten a szívemre helyezi. Imádkozom az egyházért. Végül mindennap felöltözöm a lelki fegyvereket Pál apostol nyomán. Érzem magamon, hogy sokszor nehezemre esik megszólalni. Szinte unalmas hónapokon át ugyanazt az imát elmondani. Azonban nem tudom megtenni, hogy ne imádkozzam. Harc folyik a bensőmben. A szívemben tudom, hogy harcom nem hiábavaló, mégha fáradt és érzéketlen vagyok is néha. Szavaim mintha üressen koppannának. Félelmetes módon főleg az ima elején nem érzek néha hitet és úgy tűnik gépiesen mondom a könyörgésemet. Nagy csapda ez. Sátán el akar bizonytalanítani, hogy felhagyjak az imaharccal és vele a hitem is megroppanjon. Nem szabad az imádkozással felhagyni. Akkor tennünk kell, ha fáradtak vagyunk, ha nem érzünk semmi hitet, ha egy hang későbbre tenné az imát bennünk. Azt mondja ráérünk, majd holnap bepótoljuk. Lehetne folytatni a sort, melyek az ima megtörését és a hivő meggyengítését szolgálják. Nem szabad abbahagynunk! Nem szabad se jobbra, se balra néznünk. Szemünket és elsősorban a szívünket függesszük a keresztre és egyenest menjünk előre. Isten veled van abban bíztos lehetsz. Tarts ki testvér. Urad melletted van, szeretőn és aggódón terelget, de szükséges a Te naponkénti hitvallásod és harcod a győzelemhez. Légy éber. Légy bátor és erős.

 

 

 

Isten óvjon:

 

 

 

Gábor testvér 

 

 

 

 

 

 2011.07.02.

 

 

 

Az ember saját életében kell megtapasztalnia az Isten vezetését. Isten mindannyiunkat terelget, tanít, vezetést ad. Ahhoz azonban, hogy meghalljuk a hangját vagy inkább a szívünkben megérezzük a vezetését gyakorolnunk kell magunkat benne. Csendességben kell minél több időt töltenünk Istennel, és meg kell tanulnunk megkülönböztetni minden mástól az Ő hangját. Kis idő után tudni fogod mi az Isten aktuális akarata, tanácsa. Hinned kell abban, hogy Isten Lelke mindig veled van. és mindig tanácsol téged, és segít minden bajban. Mit mond erről a mi Istenünk, mit igér nekünk?: "Az igazak segítséget kapnak az Úrtól, erőt a szükség idején. Megsegíti az Úr, megmenti őket, megmenti a bűnösöktől, megszabadítja őket, mert hozzá menekülnek." Máshol: "Áldott az Úr, mert meghallgatta esedező hangomat. Erők és pajzsom az Úr, benne bízik szívem."

 

Fontos azonban, hogy valóságos legyen a hitünk, higgye el, hogy Isten él. A másik fontos dolog a hozzáállásunk. Nem parancsolhatunk a mindenható Istennek, és nem kérhetünk tőle úgy semmit, hogy az parancsként hangozzék, mintha az kötelezően járna nekünk. Nem lehetünk Istennel szemben követelődzők. Alázat. Arra van szükség. Soha ne felejtsük, hogy Isten jó, és szeret minket.

 

2011.06.16.

 

 

 

Kedves Testvérem!

 

 

 

 

 

Az embernek a hitben a legnagyobb próba a hit gyakorlati megélése. Bizonyára tapasztaltad Te is, hogy általában mindenki szépen el tudja mondani az imáját szépen, csípőből fújja az igehelyeket, minden élethelyzetre tudja a megfelelő igét. Ugyanakkor azt látjuk, hogy óriási a szakadák a kántált, gépiesen ismételgetett igék kimondása és megélése között. Nagyon gyakran köszönő viszonyban sincsenek. Ezt látják azok is, akik a hit ellenségei, de azok is, akik készen lennének nyitni Isten felé, de látván a "keresztények megszenteletlen életét, viselkedését nem kérnek a dologból, mert azt látják, hogy adott esetben ők pogány léttükre tisztább életet élnek. A keresztény hit, Krisztus öröksége teljesen le van járatva, le van húzva a mennyből a földre és lábbal tiporják még azok is, akinek magasra kellene emelni a lámpást és világítaniuk kellene vele. Az Egyház romokban fekszik, mint egy magára hagyott, undorító ház, melyre már senki sem kíváncsi és csak baglyok és denevérek laknak benne. A földön az egyháznak és a "keresztényeknek" döntő részben semmi köze nincs az evangélium Krisztusához, és inkább hihhatnánk az ördög egyházának illetve a "híveket" ördögfiaknak. A magukat kereszténynek nevezők esztelen módon viselkednek és mint idétlen gyermekek játszadoznak. Nem látják át az Istennek a valóságos szentségét, létének erejet és szavainak teljes igazságát. Tedd fel a kérdést most: keresztény vagyok én?

 

Én is felteszem naponként és pirulok, és szégyenlem magam. Látom, hogy mennyi tennivalóm van még. Sokkal jobban kell szeretnem Krisztust. Méltatlan vagyok arra is, hogy szememet ráemeljem. Ébredjünk fel testvérek, amig nem késő, mert igaz az, hogy közel az Úr.

 

Isten adjon mindannyiunknak világosságot.

 

Isten áldjon Benneteket:

 

 

 

Gábor testvér 

 

          ----------------------------------------------------------------------------

 

2011.06.13

 

 

 

 

 

Kedves Barátaim!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A közbenjárás fontosságát, lelki tartalmát sokan ismeritek. Minden kereszténynek kötelessége a közbenjárás szolgálatát gyakorolni. Nem véletlenül használtam a „kötelesség” szót. A megtéréskor nem csak jogokat kap az ember, hanem kötelességeket is.

 

Sokan gondolják azt, hogy a közbenjárás kimerül egy gyors imádsággal, általános, standard tartalommal. Sajnos ez nem így van. A közbenjárásra igazi példát találhatunk Jób könyvében.

 

 

 

„Fiai lakomát szoktak tartani odahaza, mindegyik a maga napján. Ilyenkor üzentek három nőtestvérüknek, és őket is meghívták, hogy velük együtt egyenek és igyanak. Amikor azonban a lakomai napjai sorban lejártak, értük küldött Jób, és megszentelte őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi égőáldozatot mutatott be, ahányan voltak. Mert azt gondolta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták az Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden alkalommal.”

 

 

 

Jób példájából azt kell meglátni, hogy fontos az a fajta közbenjárási mód, amikor nem egy közösségért általánosan imádkozom, hanem a közösség tagjaiért egyenként, néven nevezve őket. Jób is nem egy áldozatot mutatott be az összes gyermekéért, hanem mindegyikért külön-külön. Nyilván fáradtságosabb ez a fajta közbenjárás, de bizonyára célirányosabb, hatékonyabb, és személyesebb.

 

Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy Jób azért járt közben a gyermekeiért, hogy a bűntől megtisztítsa őket. Nekünk is látnunk kell azt, hogy a közbenjárásnak is van egy fontossági sorrendje, illetve egy alapvető feladata, mégpedig az, hogy másokért azért imádkozzunk, hogy bűnbocsánatot nyerjenek, megszentelődjenek, azaz a kapcsulatuk Istennel rendezett legyen. Természetesen előzőek mellett közbenjárhatunk egyéb dolgok teljesedéséért is, mint például testi gyógyulás. Ne feledjük azonban, hogy az embernek a legjobban arra van szüksége, hogy az Istennel való kapcsolata rendben legyen, ezért ennek kérése a legtöbb amit tehetünk értük.

 

Isten legyen velünk.

 

 

 

Gábor testvér 

 

 

 

 

 

 

 

2010.12.06.

 

 

 

Isten hozott kedves Olvasó!

 

 

 

Elgondolkodtál már azon, hogy mit jelent számodra a kereszténység? Több-e számodra, mint egy tartozás valahová? Mennyire hatja át az életedet Krisztus jelenléte?

 

A kérdéseket lehetne tovább sorolni, de nem szeretném. Választ illetve válaszokat keresek inkább. Talán Te is így vagy ezzel. Felmerülnek benned kérdések, melyeket gyakran a Lélek hoz felszínre, és megpróbálsz válaszokat kapni rá, mert tudod, belül érzed, hogy szükséged van ezekre a válaszokra. Gyakran zavaróak ezek a kérdések, felkavarnak vagy esetleg szeretnél megszabadulni tőlük. Gyakran egy változás kezdete egy kérdéssel kezdődik. Szükségünk van a kérdésekre. Ahhoz, hogy választ tudj adni egy kérdésre, meg kell állnod és szembesülni kell vele. Fel kell vállalni. Gyakran kell ehhez bátorság, és odaszánás. Hidd el megéri a kérdést felvenni és időt, fáradtságot rászánni arra, hogy a lehető legteljesebb választ megadjam rá. Ahogy engedem, hogy a kérdés felkavarja bennem az iszapot, hogy megmozdítsa bennem a restséget, önteltséget, az önmagammal való elégedettséget, szellemi tunyaságot és ál békességet, melyek által elhitetem magammal, hogy Isten milyen elégedett velem, és már mindent megtettem Krisztusért és az emberekért, amit lehet, azonnal el fog indulni egy jó irányú változás, sőt egy lelki gyógyulás is. A kezdeti rossz érzésem, lelkiismeretfurdalásom, kényelmetlen érzésem, zaklatottságom folyamatosan átadja a helyet ebben a harcban a lelki növekedésnek, aztán a békességnek, mely már Krisztus felől fog áradni rám. Kezdek megtanulni harcolni. Jöhet az újabb kérdés, aztán az újabb válasz. Harc ez a javából. Vállaljuk fel. Isten adjon nekünk bölcsességet.

 

Övé a dicsőség.

 

 

 

Isten áldjon:

 

 

 

Gábor testvér

 

 

 

 

 

2010.10.03.

 

 

 

Isten hozott!

 

 

 

 

 

Érezted-e már azt, hogy méltatlan vagy valamire? Hogy csinálsz valamit vagy elvárnak tőled valamit, amelyre nem vagy méltó és nem is vagy készen? Az ember ilyenkor azt érzi, hogy becsapja önmagát, becsap másokat és becsapja Istent is. Nem más ez, mint hazugság. Amennyiben az ember nem vigyáz, úgy egyre többször mond vagy cselekszik hazugságot, mégha nem is mindig veszi ezt észre és végül az egész élete hazugság lesz. Nem találja a békességet, nyugalmat sem megelégedettséget. Az élet üresnek és értelmetlennek tűnik. Gyakran rádöbben az ember arra, hogy mindez azért történik, mert az ember nem meri felvállalni azt, hogy jó legyen, jó dolgokat cselekedjen, hiszen ezek a világ szemében a gyengeség jelei. Hiba nem vállani magunkat és állandóan azon igyekezni, hogy másoknak megfeleljünk. Vállalnunk azt, hogy Isten akarata szerint éljünk és bemutassuk az életünkben az Istent. Döntenünk kell, milyen úton járunk. Neked is ki olvasod ezeket a sorokat. Isten adjon nekünk bölcsességet és vezetést.

 

 

 

Isten áldjon:

 

 

 

 

 

Gábor testvér

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2010.05.18.

 

 

 

Isten hozott!

 

 

 

Sokan vagyunk úgy testvérek, hogy az élet harcai annyira kifárasztják az embert, hogy szinte depresszióba esik. Manapság főként. Egyre több család veszti el a fedelet a feje fölött, állandó zaklatásnak kitéve a bankoktól, a szolgáltatóktól, közben a munkahelyek is bizonytalanok és lehetne folytatni. Az embereket lassan teljesen a földre szorítják és megfosztják minden mozgásterétől és akarva-akaratlan az életére törnek. Hiszen a sok stressz, feszültség, félelem, stb idővel megöli az embert, mert képtelenség mindezt elhordozni egy embernek ép lélekkel és testtel. A legtöbb betegség okozói a lelki problémák. Ráadásul a problémák hatására megromlanak a családi kapcsolatok is, mert minden fájdalom, düh, keserűség, reménytelenség, stb a családon csattan, mert ők vannak a közelünkben. Mit lehet tenni? Lehet-e valamit tenni egyáltalán. Hála Istennek lehet. Át kell adnunk az életünket Krisztusnak és hagynunk kell, hogy Ő vezessen minket az életünk útján. Csak Isten tud megoldást minden problémánkra. Butaság azt hinni és nagy hiba, hogy az ember a maga kezébe véve a sorsát előre halad és nincs szükség Isten segítségére. Nyilván egy-egy nehéz helyzetben nem könnyű Istenre várni. Saul király nem bírta kivárni, hogy a csata elkezdése előtt megvárja Sámuel prófétát, aki áldozat bemutatásáért érkezik, ami által Isten az ellenséget Izráel kezébe adta volna.

 

Félelmében maga veszi kezébe a dolgokat és bemutatja az áldozatot. Ennek az lett a következménye, hogy elvesztette a királyságát, később fiait és ő maga is életét vesztette egy csatában.  Nagy tanulság az élete. Adjuk át az életünket Krisztusnak és legyen türelmünk és bölcsességünk kivárni Isten vezetését és azt, hogy cselekedjen helyettünk és velünk úgy, hogy vele együtt mozdulunk. Ehhet pedig bölcsesség szükséges. Hiszen meg kell tudnunk különböztetni a saját gondolataimat Isten vezetésétől és észlelnem kell, amikor Isten cselekszik, hogy tudjak vele együtt cselekedni és ne menjek el egy olyan helyzet vagy megoldás mellett, amit Isten készített elő. Meg kell hallanunk Isten beszédét és meg kell látnunk cselekedeteit, mert enélkül elmegyünk mellettük és a végén még mi mondjuk, hogy Isten nem hallgatott meg, nem segített, pedig elénk hozta a megoldást, csak mi nem vesszük észre. Ahhoz, hogy elég éles legyen a hallásunk és látásunk (a lelki) , ahhoz építenünk kell az Istennel való napi kapcsolatunkat. Sokat kell imádkoznunk, böjtölnünk, Igét olvasni, stb. Keresnünk kell Istent mindig, nam csak akkor, ha baj van.

 

A hit szemével tudjuk felülről nézni a problémákat, ki tudunk lépni a bűvköréből és sokkal reálisabb lesz a rálátásunk. Bízzunk Istenben és mi magunk is igyekezzünk megtenni ami erőnkből telik. Ne bántsuk szeretteinket, ne éreztessük velük, hogy idegesek vagyunk, hogy félünk. Keressük a békességet mindenkivel, legyünk türelmesek és igyekezzünk megtalálni a békesség helyét. A családunk felé mutassuk ki szeretetünket. Harcolnunk kell, akkor ha úgy tapasztaljuk, mintha semmi sem történne vagy inkább mintha még rosszabb lenne a helyzet. Figyelem! Ez sátán hazugsága. Nem szabad feladni. Hinnünk kell Isten kegyelmében és szeretetében. Ha ellankadunk, akkor sátán győzött és Istentől nem fogod tudni átvenni a szabadítást, mert nem állsz készen rá. Ne adjátok fel a harcot. Isten velünk van.

 

 

 

Isten áldjon mindannyiatokat:

 

 

 

Gábor testvér

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2010.04.18.

 

 

 

 

 

Isten hozott testvérem!

 

 

 

Mennyire igaz Isten igéje, amikor azt mondja " a lélek ugyan kész. de a test erőtelen". Az ember tapasztalja ezt a hétköznapokban. Talán nem vagyok egyedül abban, hogy reggelente kész tortura felkelni. Az ágy vonza az embert vissza a takaró alá és szinte kész fájdalom minden mozdúlat, amely más testhelyzetre törekszik, mint a vizszintes. S mintha nem volna elég a testi restség, ilyenkor a lélek is megerőtlenedik és panaszkodik az emberben, kérdezvén, hogy miért kell nekem felkelni.

 

Ilyenkor az ember úgy érzi almosabb és fáradtabb, mint bármikor. Így van ez a gyülekezeti illetve hitbéli élettel is. Az ember tudja, hogy fel kell "kelnie", de minden visszahúzza. Jönnek a gondolatok, érzések, amelyek nem akarják engedni az embert és erősen bizonygatják, hogy most fontosabb dolgom is van, ráadásul amúgy is rám fér egy kis pihenés.

 

Ilyenkor látja az ember, hogy mennyire nem mindegy az sem, hogy milyen a gyülekezet. Milyen az igehirdetés, milyen a kapcsolat a testvérek között, mert amennyiben jól érzi magát az ember a testvérek között és erőteljes a prédikáció, úgy könnyebben kel útra az ember.

 

Isten adjon erőt nekünk az ő Szent lelke által, hogy minden napon tudjuk megélni a mi hitünket, hatalmat véve a restségen.

 

 

 

Isten áldjon mindannyiunkat.

 

 

 

Gábor testvér

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2010.03.13.

 

 

 

"Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet. Beteg-e valaki közöttetek? Hivassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bünt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak büneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember könyörgésének. "

 

                                                      Jakab 5,11-16

 

 

 

Kedves Testvérek!

 

 

 

Rengeteget hallunk az imádkozás fontosságáról, erejéről és mégis azt tapasztaljuk, hogy az imádságok hatástalanok, gyengék. Vajon miért? El kell jutnunk arra a pontra, hogy feltegyük ezt a kérdést magunknak, mert enélkül nincs előrahaladás, növekedés a hitéletünkben. Az erőtlen, üres szólamokat zengő imádkozás nem imádkozás, hanem emberi beszéd, melynek semmi ereje sőt célja sincs. Jakab fenti leveléből is egyértelműen kitünik, hogy az imádkozás, ha Istentől tanítottan történik meg nagy erőt képvisel. A keresztények nagyobb része hit nélkül vagy/és kötelességtudatból imádkozik. Ebből is láthatjuk milyen hitetlen az egyház. Meg kell tanulnia az egyháznak élnie a kezébe vagy inkább a szívébe adott legerősebb szellemi eszközzel. Nem vesszük komolyan Istent azt látom. Minden amit teszünk képmutatás, hitetlenség. Csodálkozunk, hogy nem tudjuk a világot meggyőzni. Jakab említi, hogy valljuk meg egymásnak a bűneinket. Hányan képesek erre? Mennyi bűnt rejtegetünk az életünkben és közben szenteskedünk, képmutatóskodunk és hazudunk. Arcátlanul viselkedünk Istennel szemben. Nem látjuk, hogy milyen komoly, milyen valóságos mindaz amiről Isten beszél. Játszadozunk az éleztünkkel, mert azt hisszük világosságban vagyunk, pedig vakon botorkálunk. Meg kell térnünk testvérek. Többet kell Isten jelenlétében lennünk. Mindannyian gondolkodjunk el e fentieken és kezdjünk el keresztényként, tanitványként élni.

 

 

 

Isten áldjon Benneteket.

 

 

 

 

 

Gábor testsvér

 

 

 

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." Írja Pál a Filippibeliekhez írt levelében. Bátorító, reménytadó szavak ezek, és olyan sokszor megerősítettek engem az eddigi harcaimban!  Most mégis nehéz olvasni őket, mert mintha légiesen könnyűvé, megfoghatatlanul távoliakká váltak volna idő közben. Az agyam érti a szavakat, de a szívem nem tud velük együtt mozdulni, mert leragadt valami nyúlós, ragacsos ingoványban. 

 

Milyen könnyű is szeretettel gondolni, mindent odaígérni Istennek, amíg jól megy a sorunk! És milyen nehéz hinni a szavában akkor, amikor elhasaltunk éppen valamiben! Mert ilyenkor rögtön előtör belőlünk az óember hitetlensége: "Isten szeret?  Majd hiszem, ha látom!!"  De általában ilyenkor pont nem látszik semmi sem azon a bizonyos ragacsos ingoványon kívűl.

 

Most leginkább én is magamnak írom ezeket a szavakat, hogy emeljem fel a fejem  magam is, és ne merüljek el a reménytelenség szürkeségébe, meg a hitetlenség konokságába, hanem igenis most mutassam meg, hogy hiszek Istenben, az én Uramban, akkor is, amikor a lábam éppen az iszapba süllyed. Mikor válik nyílvánvalóvá a hitem, ha nem éppen most??  Tartsak ki, és ne mástól várjak szabadítást, csakis egyedül Tőle!

 

Legyen erőm a Krisztusban!

 

Erika  (2010.02.11.)

 

---

 

"Istennel szemben olyan legyen a szíved, mint egy gyermeké; embertársaddal szemben, mint egy apáé; önmagaddal szemben, mint egy bíróé."

 

Baylon Szt.Paszkál

 

 

 

2009.09.24.

 

 " (Nyelvünkkel) áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára termetett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok."   /Jakab 3:9-10/

 

Nagy Szt. Vazul írja:                                                                                "Az igaz ember helyesen használja fel ajkát. Ha szól, értelmesen szól. Ha kérdez, nem keres viszályt; ha válaszol, nem nagyképűsködik. Más szavába nem vág bele. Nem akarja saját nézetét rákényszeríteni a másikra, és bölcsességét nem fitogtatja a piacokon. Mértéket tart a beszédben is, a hallgatásban is. Tanít, és nem szégyelli, amit mond.  Tanít, de nem kérkedik, és örömmel megmondja, hogy mit tanult másoktól. Még beszédének hangját is jól választja meg. Mérlegre tesz mindent, mielőtt nyilatkozik."

 

Talán nem tévedek, ha azt mondom, mi sokszor nem állunk a helyzet magaslatán, ha a beszédünkről van szó. Én sem vagyok kivétel ez alól. Sokszor bántam már meg, hogy kinyitottam a számat, amikor nem kellett volna. (Mint ahogy a népi bölcsesség is mondja: Ha csöndben maradtál volna, bölcs maradtál volna!) Hogy tud az fájni, amikor az ember nem tudja visszaszívni azt, amit elindított a nyelvével!                                 Azt hiszem mindannyian fájdalmas leckék során tanuljuk meg azt a fajta bölcsességet,amiről itt Szt. Vazul írt. Nekem is csak az célom, hogy ebben gyakoroljam magam, és egyre tovább jussak benne előre, és csak reménykedem abban, hogy vannak még rajtam kívűl olyanok, akiknek ugyanolyan fontos ez, mint nekem.

 

Erika

 

 

 

2009.09.15.

 

 

 

Isten hozott Testvérem!

 

 

 

Napok óta az jár a fejemben és azt forgatom a szívemben, hogy hogyan tudom megélni úgy a hitemet, ahogyan Isten elvárja tőlem? Mit tegyek, hiszen naponként látom magamban a bűnt. Megjelenik bennem a bűn gondolatban, érzelmekben, cselekedetben. Nagyon igaz az amit Pál mondott, amikor azt mondta, hogy azt cselekszem amit nem akarok.

 

Én sem akarom a bűnt cselekedni, de gyakran vagyok gyenge. Nincs értelme, hogy hazudozzak Nektek vagy magamnak, legfőképpen pedig Istem Lelkének. Nincs értelme, hogy megpróbáljam szőnyeg alá söpörni a gonosz cselekedeteimet vagy gondolataimat. Harcolok ellenük, de gyakran érzem azt, hogy hiábavaló a küzdelmem, mert vagy nem vagy alig tapasztalok előrehaladást. Ez azt jelentené, hogy adjam fel és mondjam azt, hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni? Vagy mondjam azt, hogy biztosan ez Isten akarata? NEM, NEM ÉS NEM!

 

Testvérek! Ez sátán hazugsága. Becsap, mert azzal mérgezi a szívedet és az elmédet, hogy "minden hiábavaló, mert bűnös és gonosz maradsz. Nem tehetsz semmit, ezért hagyd az értelmetlen harcot. Úgyis belefáradtál már. Isten előtt bűnös és elvetendő vagy, mert gonoszul cselekszel." Lehetne folytatni a kísértő hazugságait.

 

Abban nyilván igaza van, hogy bűnösök vagyunk és a magunk erejéből nem tudunk megtisztulni, megszentelődni és átformálni a belsőnket. Amit azonban ő kihagy és igyekszik eltakarni előlünk, az ISTEN KEGYELME ÉS SZERETETE, ILLETVE KRISZTUS VÉRE! Azt látom magamban, hogy keresnem kell Istent minden nap és minden nap hoznom kell egy döntést, hogy Istennek kedves életet akarok élni és átadom mindenem és elfogadom azt, hogy " ..élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.."  Nem adhatom fel a harcot sohasem, mert bíznom kell annak szavában, akinek szava nem tér hozzá vissza dolgavégezetlen és mindig megcselekszi azt, amiért kiküldte. Lehet, hogy naponta elesek, lehet, hogy már nehéz elhinni, hogy Isten ezredszer is megbocsát és már nem látom értelmét a további harcnak, mert elfáradtam és könnyebb lenne feladni és visszafordulni a világhoz, amely nem követel tőlem erőfeszítéseket. Eljuthat az ember egészen odáig, hogy felteszi a kérdést, hogy biztos van ennek értelme? Biztos van Isten? Lehet, hogy a materialistáknak van igaza? Ez félelmetes! Pedig eljut az ember nemegyszer ide. Mi tud ilyenkor megtartani? Mi, vagy inkább ki az, aki megvéd az összeroppanástól? Hiszen egy kereszténynek ezekkel a kérdésekkel szembesülni szörnyű! Azt gondoljuk, hogy ezeken már rég túl vagyunk és nem fogunk soha ezekkel foglalkozni. Pedig sátán amint valami nehézség vagy csalódás vagy harag vagy bármilyen bűn miatt rés keletkezik a védelmünkön azonnal felveti. Ő nem unja meg.

 

De hála Istennek innen is van kiút. Isten néha hagyja, hogy az ember a legmélyebbre eljusson és akkor tudja úgy újraépíteni azt, hogy hasznos legyen az Ő munkájának elvégzésére ill. így tudja az életemet az igazi alapra helyezni. A reménység soha ne hagyjon el minket! Dőljünk Pállal együtt neki a távnak és fussuk azt végig, ne nézzünk sem jobbra sem balra! Szemünk a célon legyen. Ne engedjük, hogy egy-egy elesés megrendítsen minket és megálljunk  vagy ami mégrosszabb letérjünk az útról!

 

Nekem is mindig az a vége, hogy mindent Isten elé teszek és megalázom magam lélekben és teljesen átadom magam Neki. LEGYEN MEG A TE AKARATOD! Ilyenkor békességem visszatér, erőm megújúl és szárnyra kelek, mint a saskeselyű. Isten minden nap tanít a harcra. Nem kell félnünk a harcoktól, mert nem egyedül harcolunk.

 

Vedd fel Te is a terhedet, a keresztedet minden nap és indulj az utra bátorsággal! Isten veled lesz, mert SZERET.

 

 

 

Isten áldjon

 

 

 

Gábor testvér

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 2009.09.10.

 

 

 

Isten hozott Testvérem!

 

 

 

Életeim problémái a napokban egyre nagyobb súlyként nehezednek rám. Miért éppen most, ki tudhatja. A problémák nagy része hónapok  sőt nagyobb része évek óta meg vannak.  Mégis most nyom ilyen elviselhetetlenül. Részemről azonban nem a miért a fontos, hanem a hogyan. Hogyan tudom ezeket a napokat illetve a problémákat megélni. Elkezdek-e kapkodni és összehozni valami gyors megoldást, amely egyértelműen emberi lesz, hiszen ilyenkor az ember úgy érzi ideje saját kézbe venni a dolgait, mert Isten késlekedik. Sátánnak ez a terve. Igyekszik összehozni mindent és egy-egy napra koncentrálni a terheket, hogy összeroppanjunk, hogy hitetlen módon elkezdjünk magunk cselekedni, emberbe bízni és így máris kint vagyunk Isten gondoskodó szeretete alól. Magunk megyünk ki. Annyit beszélünk a hitről, a hit erejéről. Elmondjuk ezerszer az idevágó Igéket, szépen elszavaljuk, de nem tudunk az erejével élni, mert legtöbbször csak szóljuk az Igét, de nem cselekesszük. A hit pedig halott cselekedetek nélkül. Látjátok, hogy ezt az igazságot is megtapasztalhatjuk a valóságban is. A magunk bőrén tapasztalhatjuk, hogy így van. Amikor nagy a baj, amikor összecsapnak a hullámok, akkor nagyon nehéz cselekedni az Igét. Nekem padig most erre van szükségem. Hajlandó vagyok teljesen Istenre bízni magamat és a végsőkig elmenni. Nyilván nem ismeritek a problémáimat, de higyjétek el, hogy hasonlóan vagyok mint Saul király, akit már támadott az ellenség, de ő nem harcolhatott, mert Sámuelre kellett várnia, hogy bemutassa Istennek az áldozatot. Saul már nyakán érezte az ellenséget és eluralkodott rajta a félelem és a türelmetlenség és a maga kezébe vette a dolgot. Ismerjük a végét. Elvesztették a csatát és Saul elvesztette a királyságot is és vele Isten kenetét.

 

Gondolom mindannyiatoknak voltak, vannak vagy lesznek hasonló problémái. azt javaslom, hogy tartsatok ki és várjátok meg Isten szabadítását. Nyilván azonban, hogy ez megtörténjen knekünk is sok a teendőnk. Gondolok arra például, hogy ha anyagi nehézségekkel küzdesz, akkor csak akkor várhatod a szabadítást Istentől, ha Te is betöltötted Isten akaratát  vagyis fizetted a tizedet, adakoztál és elől jártál a vendégszeretetben. Bár Isten kegyelme nagy és lehet akkor is megszabadít, ha ebből egyet sem tettél meg.  Mindenképpen hinnünk kell, meg kell élnünk azokat az Igéket melyeket Isten adott. Nem elég szájjal hinni. Tanuljuk meg Isten kezébe tenni a problémáinkat, az életünket és akkor egyre inkább megtapasztaljuk az Ő gondviselését, Ám ameddig nem ezt tesszük és azt mondjuk hiszünk, s mindent a mgunk akarunk megoldani, addig nem lehetnek megtapasztalásaink.

 

Legyen bátorságod hinni és várni Istenre és készen lenni megtenni azt amít Ő kér. Én is ezt teszem, bármennyire vívódok és kétségbeesve kapkodnék. Megállok és Isten elé viszem a problémáimat és várok, akkor is ha az ellenség már az ajtóban van. BÍZZUNK ISTENBEN!!.

 

 

 

Isten Veletek

 

 

 

Gábor testvér

 

Isten hozott Testvérem!

 

 

 

 

 

Sokat gondolkodom azon, hogy miért vagyok még mindig olyan messze attól a hit mértéktől, amelyet szeretnék megélni. Naponként átérzem, hogy milyen gonosz és bűnös vagyok. Álhatatlan és testi. Gyötrődöm az én lelkemben, de sokszor érzem úgy, mintha semmi nem változna. Szeretnék Istennek tetsző módon élni, de állandóan azt tapasztalom, hogy elbukom. Naponként százszor. Pedig Isten látja lelkemet, hogy szeretem az én Istenemet, vágyódom utána. Tul akarok lépni minden szertartásosságon, hazugságon, teljesen igyekszem lemezteleníteni magamat Isten előtt.  Kiáltok, hogy Úram büntess bár, de irgalmazz és engedj magadhoz engem. Ahogyan az Ige mondja: "jobb az Úr házának küszöbén...".  Minden kétségbeesésem és félelmem mellett ott érzem Isten megőrző kegyelmét, szeretetének erejét. Méltatlan vagyok, de tudom, hogy szeret. Áldott legyen az Ő szent Neve.

 

Tudom, Nektek is meg van a saját harcotok. Azt üzenem Nektek, hogy soha ne adjátok fel a harcot, mert Isten sem adja fel a harcot értetek.

 

Isten tartson meg Benneteket az Ő drága kegyelmében.

 

 

 

 

 

Gábor testvér

 

 

 

 

 

Üdvözöllek benneteket Barátaim!

 

 

 

Isten jó. Ez mindenképpen csodálatos kijelentés a számunkra, mert ez a jóság biztosíték számunkra, hogy elnyerjük Isten kegyelmét, ha hiszünk az Ő Fiának Jézus Krisztisnak nevében. Szükségünk van Isten jóságába vetett hitünkre, mert nélküle nem látnánk reálisan Istent és a hitünk sem tudna kimunkálódni. Szükséges Istent helyes perspektívában látni és a helyes látás biztosítja, hogy bízni tudjunk Isten szavába. Miért tartom Istent meggízhatónak, szavatartónak? Azért, mert Ő jó!

 

Ahhoz azonban, hogy Isten jósága megnyilvánuljon az életünkben nekünk is figyelnünk kell rá, de nem a testi fülünkkel, hanem inkább a szívünkkel. Az egész napunk harc. Sőt az egész életünk. Hitünk igazi megélése a hétköznapokon történik az otthonunkban, az utcán, a munkahelyen, stb. Tisztán kell látnunk, hogy nem lazíthatunk. Nem elég a hitemet a templomban gyakorolni és arra a rövid időre kicsikarnom magamból egy kis hitet, egy kis áhítatot. Az igazi hitpróba a templom falain kívül történik. Minden nap megélni a hitemet, együtt mozdulni Istennel az igazi próba. Igyekeznünk kell állandóan figyelni Istenre. Nem csak a nagy dolgokban, hanem a kicsikben is. Állandóan gyakorolnunk kell magunkat az Istennel való járásban. Vigyük magunkkal Istent bárhová megyünk. Legyen ott velünk az utcán, a villamoson, kapálás közben a földön, a boltban. Ám nem elég magunkkal vinnünk, hanem figyelnünk kell a vezetésére és engedelmeskednünk is kell neki.

 

Nyilván ez nem egy napos dolog. Hosszú ideig kell gyakorolnunk magunkat benne. Mondhatjuk, hogy egész életünk ennek gyakorlásában telik el. Először az ember gyakrabban feletkezik el Isten jelenlétéről és követ el így hibát, bűnt. Azonban ha gyakorolja benne magát, egyre könnyebben hallja meg Isten szavát és egyre könnyeben kerüli sátán csapdáit. Szavakkal nem lehet hitéletet élni. Imádkozzatok minél többet, böjtöljetek, fizessétek be a tizedet, stb. Isten minden parancsát igyekeznünk kell betölteni. Minél több parancsot töltesz be annál több igéretet is tudsz igénybe venni. Te megadod Istennek, ami az Istené és Isten is megadja amit igért. Azonban ne feledjük, hogy ez nem úgy működik mint egy automata, ahol bedobom a pénzt és kijön cserébe a kiválasztott termék. Isten tudja a legjobban mi a jó nekünk.

 

Ezzel azt szerettném mondani, hogy, ha mi minden parácsát betöltenénk is Istennek, de Isten továbbr is harcok és nyomorgatások között tartana minket, akkor higgyük el Isten SZERET minket és Ő tudja mit miért tesz vagy mit miért enged meg. Mindez a mi javunkat szolgálja.

 

ISTEN SZERETETÉBE SOHA NE RENDÜLJÜNK MEG ÉS NE LEGYENEK KÉTSÉGEINK ARRÓL, HOGY Ő SZERET. hA FIGYELSZ RÁ, HA ELCSENDESEDSZ, BÍZONYÁRA MEGÉRZED. FIGYELJ A SZÍVEDRE.

 

ÁMEN

 

 

 

Gábor testvér

 

 

 

---

 

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

 

Oldal: A hit megélése
Úton Krisztussal - © 2008 - 2024 - irgalom.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat