Fórum: https://irgalom.fboard.de/
2000 február 03-án volt egy agydaganat műtétem.
A homlok lebenynél volt egy 5 centiméteres rosszindulatú rákos daganat. Amikor megmütöttek és eltavolitottak a daganatot akkor a mütét után másnap lebénult a jobb felem,és nem tudtam beszélni csak nagyon lassan,és az orvosok azt mondták, hogy nem fogok meggyógyulni, tolókocsiban kell közlekednem, és nem adtak csak egy pár évet.
De én nem tudtam ezt felfogni, mert nagyon le voltam injekciózva, de amikor egy éjszaka felébredtem, akkor értettem meg, hogy mit mondtak az orvosok.
És én csak azt mondtam, hogy... Istenem, hogy fogok ilyen állapotban kimenni a fiamhoz? Tudod,hogy egyedül van, szüksége van rám, kérlek gyógyits meg...,és közben potyogtak a könnyeim. /A fiamnal vagyok kint Németországban/
És másnap megmozdult a lábam és szóltak az orvosnak aki mütött,hogy megmozdult a lábam és a kezem. Rohanva jött be a kórterembe és mondta, hogy mutassam meg, és már rendesen is tudtam beszélni.
.. a doktor úr kinézett az ablakon és ezt mondta felemelt kézzel .....HÁLA ISTENNEK, ITT CSODA TÖRTENT EMBEREK, ITT CSODA TÖRTENT.
.. a BIBLIÁM ott volt a kis szekrényemen, és abból olvasott fel a doktor úr egy igét a Mózes könyveből.
És HÁLA A JÓ ISTENNEK már ennek 10 éve és még egészségesebb vagyok mint voltam..
Az Úr áldjon meg benneteket, jó egészséggel es szeretettel vegyen benneteket körül.
Ezt kivánom szeretett testvereimnek az ÚRBAN Marika....
Ui:Elnézést a helyesírási hibákért..köszönöm
Forrás: honlapról küldött e-mail
---------------------------------------------------------------------------------
„Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.(Jel 3,20)”
Bácsi Istvánné, Magdi vagyok és szeretettel köszöntelek Benneteket.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy bizonyságot tehetek Isten jóságáról és kegyelméről.
Keresztény hátterű családból származom, ezért Jézus neve nem volt előttem ismeretlen. Gyermekeimet elvittem megkereszteltetni, jártam templomba is, de nem volt kapcsolatom Istennel.
Nagyon sok problémám volt. Nehéz és szegényes gyermekkorom után a felnőtté válást is egy súlyos baleset nehezítette meg. Villamos alá kerültem, melynek nyomait most is magamon viselem.
Házasságban élek, 4 felnőtt gyermekünk és egy unokánk van.
A nehézségeim akkor kezdődtek, amikor egy orvosi vizsgálat alkalmával rosszindulatú csomót találtak szervezetemben. Ekkor egy éjjel arra ébredtem, hogy valaki állt az ágyam mellett. Rám nézett, arrébb ment, köpenye megérintett engem. Reggel már tudtam, hogy Jézus volt az éjszakai látogató. Ekkor még nem értettem, hogy Jézus hívott, folytattam életem a betegségem általi lenyomott állapotban.
Megműtöttek, eltávolították a csomókat, szedtem tovább a gyógyszereket. Pár év után ismét jelentkezett a rosszindulatú csomó, újabb műtétre került sor. Összeomlottam és éreztem, hogy valamit tennem kell.
Egy ismerősöm unszolására elmentem a HIT Gyülekezetbe, bemerítkeztem, de továbbra is úgy éltem, mint azelőtt. Kereszténységemből férjem az érezte, hogy a korán kezdődő istentisztelet miatt elmaradt a megszokott vasárnapi húsleves.
Isten nem hagyott el. Ismét meglátogatott. Arra ébredtem, hogy szól a csengő, kopogás hallatszott az ajtó felől. Hallottam a hangot: - Hozzád jöttem, engedj be! Felkeltettem férjemet, elmondtam neki a történteket. Ő azt válaszolta, hogy Jézus személyesen keresett meg, és arra kér, hogy tárjam ki szívem ajtaját, hogy áramolhasson a szeretet, arra kér - engedjem be őt az életembe.
Amikor férjem csatlakozott az Agapé Gyülekezethez, elkísértem őt az istentiszteletekre, majd a hétköznapi alkalmakra. Részt veszek rendszeresen a Havanna csoport munkájában, az Alpha vacsorákon konyhai szolgálatban, közbenjárói imaszolgálatban tevékenykedem.
Nyitott vagyok arra, hogy Isten formáljon és alakítson, mert szeretnék jó keresztény testvér, feleség és anya lenni. Tudom, sok még a hibám, de Isten ezek legyőzéséhez minden segítséget meg fog adni. Hiszem mert Isten bizonyított: A műtét óta eltelt 5 év vizsgálati eredményei azt bizonyítják, hogy a rák okozta megbetegedés elhagyta szervezetemet.
Meggyógyultam a rákból, gyógyult vagyok, és ezt Jézusnak köszönhetem!
Bízom abban, hogy gyermekeink is követni fogják példánkat, és ők is Isten gyermekei lesznek.
Köszönöm, hogy szeretettel vettetek és vesztek körül, és boldog vagyok, amiért az Agapé gyülekezet tagja lehetek.
----------------------------------------------------------------------------------
Szembesülés a Lyme - kórral
Napsütéses, kora nyári napra ébredtünk. Igazi kiránduló idő!
Erre jó a szombat, nosza, menjünk valamerre!
Rövid tanakodás után eldöntöttük, hogy Gödöllő az úti cél,
bejárjuk a csodálatos, arborétumszerű birtokot és megnézzük
Sissy gyönyörű kastélyát. Jókedvűen indultunk, nem volt túl
meleg. Focilabdát is vittünk, jól jön az egy sportos családban!
Néhány órát töltöttünk ezen a mesébe illő helyen, majd egy
röpke focizás után gazdag élményekkel indultunk haza.
Itthon ment minden tovább a megszokott kerékvágásban.
Egészen addig, amíg észre nem vettem, hogy erősen viszket a
csípőm. Nem nagyon törődtem vele, de amikor már fájt is, az
arra ösztönzött, hogy meg kellene nézni, mi van ott! Mivel nem
láttam hátra, Béla és egy tükör segítségével megállapítottam,
hogy egy féltenyérnyi piros folt látszik. Este volt már, ezért
megbeszéltük, hogy másnap megmutatom az orvosnak. Igen ám,
de akkorra duplájára terebélyesedett a folt, s ijesztően változott
a színében a sötétebb és a világosabb árnyalat. Ráadásul a házi
orvosunk késő délután rendelt, így továbbra is az izgatottság és
a fájdalmak közt telt az idő.
Nem tudom, miért, de a rendelés vége felé került rám a sor.
A doktornőnk ránézett a csípőmre és elkomorodott arccal mondta:
LYME -KÓR! Egyértelműen látszik a férfitenyér nagyságú,
kokárda sávozású piros folt. Kellően megijesztett, sürgősséggel
küldött azért a gyógyszerért, ami akkor nyújt védelmet, ha a
kullancscsípés után 11 napon belül kezdik adagolni. Lázasan
próbáltam visszaemlékezni, s egyértelművé vált, hogy Gödöllőn
találkoztam a fertőzött kullanccsal. Érdekes, hogy a kirándulás
után pont 11 nappal kerültem orvoshoz…
Mivel régebben olvastam Makra Ágnes: Kullancscsípéstől a
maláriáig c. könyvét, eléggé megrémültem a ténytől! Rohantunk
férjemmel az ügyeletes gyógyszertárba, ahol a patikus átnyújtva
a gyógyszert figyelmeztetett, hogy haladéktalanul kezdjem el
szedni!
Úgy éreztem, mintha nem is velem történne mindez. Tisztában
voltam a lehetséges következményekkel: agyhártyagyulladás és
fokozatos bénulásos állapot. Este került az álom. Nem nagyon
mertünk egymáshoz szólni, Bélával együtt próbáltuk az Úr elé
borítani kétségbeesett gondolatainkat. Szinte bénító volt a jövőm
felőli aggódás!
Másnap felhívtam édesanyámat, testvéreimet és a gyülis ima
riadóláncot. Jó volt tudni, hogy sokan imádkoznak értem!
Csak az Úrban bízhattam, annak ellenére, hogy szedtem az
orvosságot, mivel annyira a határon volt a kezelés kezdete. A
félelem árnyékolta be mindennapjaimat, mi lesz a családommal,
férjemmel, négy gyermekünkkel. Közben ijesztő jelenségeket
tapasztaltam. Mintha az ujjaimból kiment volna az erő.
Egyszerűen kiestek a kezemből a tárgyak. Legyen az bármi,
amit megfogtam, észrevétlenül elejtettem. Nagyon megijedtem,
hogy elkezdődött az idegrendszeri leépülés! Úgy éreztem,
hogy versenyt futok az idővel, hiszen a 11. napon kezdtem
el szedni a folyamat visszafordítását szolgáló medicinát.
TUDTAM, HOGY CSAK AZ ÚR SEGÍTHET RAJTAM, a
tabletta az csak „gyógyászati segédeszköz”. A rettenetes
betegség bennem van és csak Isten veheti ki belőlem!
Könyörögtem, fohászkodtam, és ezt tették nagyon drága
testvéreim is.
Feszítő szorongásban teltek a hetek. A bizonytalanság
bénító súlyként akart összemorzsolni. Csak a hit és a remény
tartotta bennem a lelket: az az Úr, akiben hiszek, olyan Isten,
aki mindenható hatalmánál fogva bármit megtehet! Az Ő
kezében tudtam az életem.
Hosszú, nyomasztó időszak telt el, amikor felfedeztem,
hogy nincs fájdalom, nincs körkörös, piros folt, nincsenek
potyogó konyhaeszközök. Vajon meggyógyultam?
Próbáltam ráállni és elhinni, hogy mennyei Atyám cselekedett.
Ha ismerősök kérdeztek hogylétem felől, azt válaszoltam,
már jól vagyok! Dicsőség az Úrnak!
Az idő múlásával egyre biztosabb voltam benne, hogy
TUDOM, KINEK HITTEM! Isten az Úr, aki a hajszálon
múló életeket is meg tudja menteni! Ő az én gyógyítóm,
Ő az én megtartóm és szabadítóm!
Körülbelül 8 év távlatában is ezt vallom: az Úr az Isten!
Jézus Krisztus él, aki az út az Atyához. Csak benne lehet
reménységünk!
Gutiné Tünde
forrás: www.gutitunde.hu
-----------------------------------------------------------------
Przemek a nevem, 19 éves vagyok és szeretném megosztani veletek gyógyulásom tanúbizonyságát.