Úton Krisztussal

  Fórum: https://irgalom.fboard.de/

Kereszténység  -  Női szemmel

Kedves testvérek!

Be kell vallanom őszintén, hogy engem eddig sohasem vonzott az internet világa. A valóságban megélt emberi kapcsolatokat én mindig sokkal fontosabbaknak tartottam, mert úgy gondolom, hogy ember legyen a talpán, aki azokban valóságosan meg tud állni szeretetben és hűségben a mai körülmények között.

De Isten most megszólított, és én megértettem, hogy ha csak egyetlen ember lesz is, aki elolvasva az írásomat és rábólint arra, vagy ha csak egyetlen valakinek is tudok -akár így az éteren keresztül is- biztatást,útmutatást, vigasztalást nyújtani, akkor máris érdemes munkálkodnom.

Ezért kezdek most bele az írásba, és ebbe a témakörbe, és nagyon remélem, hogy partnereim lesztek ti is a hozzászólásaitokkal, a véleményeitekkel, és megosztjátok velem -és egymással- az új meglátásaitokat.

Mert vajon hogy lehet jól megélni a kereszténységet, ha egyszer nőnek születtünk? Miben és miért vagyunk mi mások, mint a férfiak? Miért érezzük úgy, hogy tőlünk jobban elvárják keresztény kötelességeink teljesítését, mint tőlük? Miért látszik úgy, hogy ők több előjoggal rendelkeznek, nagyobb figyelmet kapnak, közelebb állnak Istenhez, mint mi, nők? Vajon ezt Isten rendelte így, vagy valami fatális félreérés az egész?

Én pogány családból származom, és egy hitetlenül megkötött házasságban, két gyerekkel a hátam mögött tértem meg. Ezek után született még két gyermekünk, akik innentől kezdve felemás igában nőttek fel. (Most már a második házassságban élve -immár mind a ketten keresztényként-, tűnik ki, hogy micsoda ég és föld különbség van a kettő között!) Hányszor hallottam annak idején én is, hogy hogyan kellene  egy keresztény feleségnek viselkednie; meg azt,hogy a legfontosabb feladata az ilyen feleségnek az alázatos tűrés, és az engedelmeskedés a férjével szemben, stb.

Biztosan ti is tudtok hasonló történeteket mesélni!

Nem tudom megfigyeltétek-e, hogy Jézus ezzel szemben mennyire kedves és figyelmes volt a nőkkel? (Állítólag az udvariassági szabályok is az ő figyelmességének hatására alakultak ki, persze, hogy ez igaz-e, azt nem lehet tudni.) Soha meg nem bántotta őket, mindig egyenrangú félként bánt velük, elismerte életük, munkájuk fontosságát. Mindig szeretettel bánt velük.

(Lehet, hogy azért mert nő vagyok, de nekem az egyik kedves részem a Bibliából az, amikor a feltámadott Úr Jézussal nem a tanítványok, hanem egy nő találkozhat először.)

Vajon miért fontos a jelenlétünk? A munkánk? Miben adunk többet, vagy mást, mint a többiek? Hogyan tudunk kiteljesedni, boldogok lenni női mivoltunkban, ha keresztények vagyunk? Fel kell-e adnunk önmagunkból valamit, vagy inkább mi kapunk többletet belőle?

Szeretném, ha ti is írnátok és mesélnétek! Épüljünk, erősödjünk egymást hite által!

Várom leveleiteket a fórumon:

Varga Erika

teológus hallgató

TUDJUNK NEMET MONDANI

Sokszor elnézem a mai szülőket ahogy bajlódnak a gyerekeikkel. Nem értik hogy vajon miért engedetlenek, miért csinálnak cirkuszt, miért hisztiznek, miért nem értenek a szép szóból?! Próbálják nekik észérvekkel elmagyarázni, hogy miért is nem kéne így viselkedni: persze a gyerekek ebből nem sokat, vagy semmit sem értenek, csak folytatják a megkezdett műsort, áll a bál. Mikor már túl kínos lesz a helyzet, a szülő rácsap a gyerekre, de csak imitálásból, szinte bocsánatot kérve a galád tettért.

Én ezt nem látom helyesnek. Nekem az a meglátásom, hogy a mai szülők egyszerűen félnek a saját gyerekeiktől. Nem mernek határozottan kiállni az igazuk mellett. Sejtik, hogy jogos amit elvárnánk a gyereküktől, érzik, hogy nem akarnak nekik rosszat, -sőt!- , és még sem mernek egyszerűen nemet mondani sem a könyörgésükre, sem a hisztijükre.

Vajon miért? Mi az amitől ennyire bizonytalanokká váltak? A médiától, ami folyton azt sújkolja belénk, hogy az ember rögtön szadista vadállat, ha ad egy nyaklevest a gyerekének? Vagy egymástól tartanak, nehogy a szomszédok, ismerősök megszólják őket, mert nem elég modern a felfogásuk?

Manapság divat nem szabályozni a gyerekeket, arra hivatkozva hogy nehogy ártsunk a lelkiviláguknak. Pedig pont ezzel a 'korlátlansággal' bizonytalanítjuk el őket is, mert nem tudják mihez igazítani folyton alakuló, változó, fejlődő  szemléletüket. Nem kapnak szilárd, biztos alapot sem a szülőktől, de a laza korszellemet követő többi felnőttől, sem az iskoláktól, sem a társadalomtól. Úgy nőnek fel, hogy igazából nem válnak felnőttekké. Megmaradnak az önző kisgyerek szintjén, akik nem bírják megoldani a problémáikat, nem tudják elhordozni a terheiket, hamar kétségbe esnek és feladják a küzdelmet, vagy összecsuklanak a feladatok alatt. Emellet egyre önzőbbek maradnak, mert nem tanítja meg nekik senki az önzetlenséget, a türelmet, a toleranciát, stb. (Mert ugyebár ezeket a tulajdonságokat hiába tanítják az iskolákban, -mostanában nagy divat ilyenekről beszélni-, addig amíg be nem mutatja nekik senki ezeket élőben, csak nevetnek rajtuk.)

Én csak azt tudom mondani, hogy aki igazán szereti a gyerekét, az megtanul nemet mondani! Az inkább küzd, és bevállalja a harcot a dac, a hiszti ellen, mert távolabbra néz. Azt akarja, hogy a gyereke igazán EMBERRÉ váljon, még akkor is, ha per pillanat úgy fog látszani, mintha  nem szeretnék őt.   A pillanat elmúlik, de helyette egy életre kivívjuk gyermekünk tiszteletét.

Ezért hát alkalmazzuk -ha kell- azt a  NEM-et!

Szeretetel

Erika

 ---------------------------------------------------------------------------------------------

  A nő helye és feladata Amikor az ószövetségi történetekre hívatkozva, vagy Pál, a nőkről szóló kijelentéseit félrermagyarázva a nők nemcsak háttérbe vannak szorítva, hanem el is vannak nyomva, méghozzá sokszor kegyetlen férfi-terrort élnek meg, öntsünk tiszta vizet a pohárba. Beszéljünk erről és ha kell álljunk Isten elé bűnbánattal ennek eredményeképpen! A nők tisztelete a zsidóságban Néhány idézet álljon itt zsidó bölcsektől, hogyan látták a nőket? -„Mindig is értékelje az ember a feleségét s gyerekeit erején felül.” Ajándékot venni tehát ugy kell, hogy nem szabad mérlegelni az anyagi helyzetünket... (Chulin 84.b ) A Talmud elöirja, hogy a férj személyes ajándékot vegyen feleségének, hogy megörvendeztesse öt. -„Tiszteljétek feleségeteket, hogy meggazdagodjatok” Vagyis : mindig tisztelje és becsülje az ember a feleségét, mivel az áldás az asszony révén jön a házba... -„Hallgasson az ember a feleségére, mind a ház, mind a világ dolgaiban” -„ Ha a feleséged alacsony – hajolj le , és hallgasd meg, mit mond" ( Rává amorita, Bává Mecia, 59,a) Nők a családban A zsidóságnál a nő a Segítség Köve (Even Háézer), aki neveli, oktatja a gyermekeket, és biztosítja a ház melegét, békéjét (Sálom Bajt). Így válik segítőtársává férjének. Nem rabszolga, nem házicseléd -TÁRS. Méghozzá olyan társ, akit férje minden péntek este dícsérettel illet (lásd:derék asszony dicsérete, Péld.-ben). Ha betölti a nő rendeltetését, harmonikus, kiegyensúlyozott családi élet van. Hát ilyen egyszerű lenne az egész? Igen, ilyen egyszerű! Vagy mégsem? Ha figyelmesen elolvassuk a Serény nő dícsérete c. "pénteki írást" a Példabeszédek könyvéből, és annak tartalmát a kornak megfelelően, de változtathatatlanul mintegy átültetjük a mai körülményekre, rádöbbenhetünk, hogy miért rossz sok-sok házasság? Miért nem működik, vagy egy idő után miért fut zátonyra ? / Most arról ne beszéljünk, hogy a férfiak mikor dícsérik (fogadják el ) segítő társukat a nőt?/ Már a reformkortól elkezdődött a nők helyzetének liberalizálása, miáltal ma már a család csak egy közös vállalkozáshoz, üzlethez, vagy turista úthoz hasonlít.... Nem vissza kell mennünk a régi szokásokhoz, hanem vissza kell térünk Isten Tervéhez és Törvényeihez. Ebben is.... Mert Jeshua uralma nélkül csak módszerekről lehet beszélni... De forditsuk meg a kérdést! Miért fárad el egy férfi?..avagy egy nő? Mert nem volt segitőtársa. Már a teremtés is segitőtársról beszél! Aztán hol vannak a felnőni nem akaró gyerekek, akiknek már gyermekkorukban is volna feladatuk a családban ? Ez pedig nemcsak fizikailag gyermekeknek szól, hanem a szellemi gyermekekre is. - Ezért kell sok felesleges dologgal foglakozni a családfőnek..., mely nem az ő feladata lenne. - A másik, amikor a szerepek felcserélödnek, és a nő amikor férfi elhivásban tetszeleg, bizony oly sok kárt tehet, hogy férfi legyen a talpán, aki azt helyrehozza. - Jezabeli nőkről pedig egy legnagyobb részt katholikus országban percenként beszélhetünk, akik a férfiak fölé tolakodnak-kerekednek... /vannak persze férfi Jezabelek is.../ Nők a gyülekezetben Amikor egységről beszélünk, a család, közösség, Krisztus Testének, Isten Népének egységéről szólunk. Ebben különleges helyet kap a nők helyzete, szolgálata és egyáltalán jelenléte a gyülekezetben. - Mit tehet egy nő, és mit nem ? - Milyen szolgálatokat láthat el ? Egyáltalán miben különbözik a férfi és a nő szolgálati ajándéka-elhívása ? Bár mindenképpen egyenrangú, mégis miben más-más?... Néhány helyen uj "elhivásba" álltak a keresztény nök..: Küzdenek azért, hogy a nök helyzete megerösödjön szellemben, azért, hogy a férfiakat a helyükre állithassák.... Itt pedig valami nem stimmel ! Azért sem, mert e "szellemi harcot" olyanok végzik, akik sosem vállalták a házasságot, azt, hogy öket Isten nönek, feleségnek, anyának teremtette. Ugy gondolom, hogy a nök helyreállásának elsö része e konkrét és mindenki elött ismert isteni Akarat helyreállása. Elsöként tehát a szétesett , vagy el sem fogadott házasságokért Isten elé állni. Kérdésem viszont ennél még mélyebb! Vajon nem a nöi-istenség, a nöimádat erösödik szellemben? Mert egy katholikus többségü országban, ahol ujabb nöistenségek szellemei is megjelentek , bizony a Mária és egyéb istenanya kultuszok ujra felélénkültek! Teszik, hogy egy nöi uralmi renddel még jobban kizárják a férfiakat az elrendelt helyükröl és szolgálataikbol. Teszik, hogy az általam csak ÖTYE néven nevezett csoportosulásokban a nök hamisan igazolhassák magányosságukat, engedetlenségüket ? Mert egy nöuralomba szellemileg egészséges ember nem, de egy zsido férfi sohasem megy be..vagyis a gyülekezetekbe nem megy zsido (és az sem aki elfogadja Isten tervét nöre,férfira,családra)...... Pedig a kereszténység a zsidoság nélkül éppolyan élettelen, mint egy gyülekezet férfiak nélkül. Ugy tünik, e harc tipikus esete megint annak, amikor igazság helyett féligazságot cselekednek.... Mert a másikért küzdeni csak szabad ember tud ! Aki megéli szabdságában mindazt, amit Isten adott egy nönek-férfinak. Aki pedig ne szabad az önszeretetétöl, mely miatt egyedül maradt, vagy jezabeli szellemiségétöl, katolikus gyökereitöl..., legfeljebb a karizmatikus varázslás eszköze lehet. Rajongásból, bizonyitásból, tudattalanságból... A nő szolgálata Felmerülhet a kérdés, vajon egy házaspár életében hogyan nyílvánul meg a férfi és nő, a férj és feleség szolgálata egy közösségben, mások felé? Mi a látható feladata egy feleségnek egy szolgálatban a férje mellett? A nő szolgálata egy nagyon csendes, már többször említett "háttérmunka", egy folyamatos szellemi-lelki jelenlét biztosítása, mely a férj szolgálatát segíti. A nő feladata a stabilitás, az, hogy a férje tudja és érezze, hogy felesége mindig mögötte, mellette áll. Együtt kell, hogy dobbanjon vele a szíve, de a látható, megnyílvánuló szolgálatokat mégis a férjnek kell képviselnie. Hiszen ő a család papja, az áldozatbemutatás az ő feladata és egy közösségen belül ő képviseli a családot, közvetíti Isten Törvényét mások irányába is. E kérdésen azért is gondolkoztam el, mert nem egy olyan esetet láttam, ahol a nőnek a férje mellett különböző szabadító, prófétai, stb. szolgálata volt és ezzel egy bizonyos autoritást vett magára, melyet elég nagy nyílvánossággal, látványosan végzett. Valahogy nem éreztem tisztának ezt a képet, kicsit Isten Rendje ellen való, nem illik bele... Hogyan is működik ez? A nönek/feleségnek is lehet külön szolgálata. Azonban a férj (apa/közösség , ha nincs férje ..)betakarásával. A szellemi egységnek és rendnek, sorrendnek élnie kell... Semmi szogálat nem müködhet betakarás nélkül.. A férfié sem Jeshua HaMassiah felügyelete és betakarása nélkül. Hogyan szolgálhat nő a gyülekezetben, közösségben, Krisztus Testében? A pálizmus keresztény farizeusai tiltják, - Pál szavira hivatkozva-, hogy a nők szolgáljanak a gyülekezetekben. A zsidóság sem fogadja el a női rabbik szolgálatát.. Mi a helyes? Szolgáljon, vagy sem egy nő, és ha igen , akkor mit ? Vagy egyenrangú a férfival? A nő helye és feladata a gyülekezetben párhuzamba állítható a családban elfoglalt helyével. Mivel a férfi a család papja, így egy közösségben is a férfi az, aki kiáll a közösség elé, tanít, épít, pásztorol, tehát olyan munkát végez, mely egy mások számára is látható feladat. Ő az, aki elől megy, képviseli a közösséget, stb. A nő nem vállalhat ún. "vezetői" szerepet, hiszen akkor a pap helyébe lépne. Itt is érvényes az a rend, hogy ott van a "háttérben", biztosítja a "hátországot", a stabilitást, segítve ezzel a férfiak szolgálatát- az elrendelt helyén. Ez persze nem csak azt jelenti, hogy a "konyhában a helye", "süssön- főzzön és végezze a gyerekmunkát", hanem szellemben meglegyen az ő saját stabilitása, úgy, hogy tudja, hol és mi a feladata. Le kell vetnünk- mind férfiak mind nők részéről- azt a képet, melyet a pálizmus és a judaizmus tett ránk. A nőt Isten a férfi mellé SEGÍTŐTÁRSKÉNT tette. Ez érvényes a gyülekezetekben is. A kérdés az, hogy hogyan? És ez további számos kérdést vet fel: -hogyan szolgálhat egy hajadon? -hogyan egy elvált vagy özvegy? -és hogyan a férjes asszonyok? Mert Isten rájuk nézve külön-külön egy rendet adott a Messiás Testében.... A családi állapot természetesen behatárolja a nő tevékenységét. A szolgálat mégis más és más gyülekezetben és közösségben! A közösség pedig: család (fizikai, lelki és szellemi közösség) és szellemi család ... - Hajadonként családjának része, és annak elhívásának tevőleges szolgálója. - Feleségként már új család alkotója, vagyis férjének mindenben azonos értékű segítője. Továbbiakban apjának és nevelő szüleinek nem tartozik alárendeltséggel, de szellemi betakarása, "papja "ezentúl férje.. - Elvált és özvegy nő ( valamint árva gyermek sem) továbbiakban sem lehet betakarás és szellemi vezetés nélkül, így a vele egy szellemben lévők közössége (nem a "földi gyülekezet " ! ...) veszi át a család szerepét. De mivel a közösség Feje maga Jeshua HaMassiah, így a közösség által (!) Ő, aki az apát, férjet pótolja: Isten igérete szerint... Mert Isten megigérte, hogy az árvának, özvegynek Ő maga lesz az Atyja... Azonban minden hatalmával Jeshua HaMassiaht kente és ruházta fel . Ez az állapot azonban lehet időleges, hiszen Isten az árvának, elváltnak és özvegynek is ad/adhat társat.., férjet, vagyis családot és benne a család papját. A nö szolgálata tehát nem az apa, vagy férj engedélyével és parancsára működik, vagy áll. Azonban Isten előtt a férfi felelős a feleség szellemi tevékenységéért, valamint gyermekeinek neveléséért, és cselekedeteiért is. Lehet-e apostoli, tanitói, pásztori elhívása egy nőnek? Kezdjük az apostolival, és tekintsünk el minden esetben a rendkvüli esetektöl. (Mikor mondjuk a férfiak hiányoznak és nincsenek helyükön...) Az apostoli szolgálat nem misszio, vagy misszios evangelizálás. Sokan ma ezt összekeverik. Az apostoli: helyreállitás és alapozás. Mondhatnám, hogy igencsak férfimunka a javábol! Lerombolni a régit és ezért a harcokat átélni. Ujat épiteni a régi visszatámadása közben, ahol Isten törvénye, vagyis Krisztus az alap. Mert a hagyomány, a megszokás, vagyis a keresztény és zsido misna, talmudok,gemara, midrások igencsak mélyen gyökereznek... Vagyis egy elgazosodott, kövekkel teli földet kell megtisztitani, hogy azon templom álljon, és egy gyümölcsöket termö föld sok-sok fával... "Házat" (családot,közösséget...) épiteni, vagyis : férfi elhivás ez. A tanítói.... Érdemes lenne e szó valódi tartalmát eredetiben ismerni. A nő/anya az apró gyermekének megmutatja a világot, nevet ad mindennek, és igy jól mondja a magyar , hogy anyanyelv. (Más nyelvekben is...) A nő tehát : NEVEL A zsidó gyermekek azonban már három éves koruktól tanulnak, amikor az anyától kapott szavak tartalmat, értelmet, sőt felelősséget kapnak. A törvény tanítása már ekkor kezdődik, méghozzá első megtanulandó szó : az ámen !. Majd az első értelmes mondat az, mely nemcsak az égész életen át kisér, hanem a halálos ágyon is elhangzik: S'má Jiszrael Adonáj Ehád... A Törvény neve Tóra, másnéven TAN. A Törvényt pedig a család papja, majd a tanuloszobákban (héder) a Tant jól ismerő TANÁR is TANÍTJA a gyermekeknek. A férfi tehát :TANÍT A nevelés és a tanítás tehát egymást kiegészítő, egymásra épülő feladat/szolgálat. A testi és szellemi gyerekeknél egyaránt. Isten elrendelése szerint pedig a férfi és női szerepek nem felcserélhetőek, át nem ruházhatóak, sőt nem is hiányozhatnak, vagyis két szülő feladata a gyermekek eljuttatása a felnőttkorig. A szellemi nagykorúságig is. Azt hiszem a legszebb női szolgálat ma: nevelni a szellemi gyerek férfiakat, hogy Isten tudja őket tanítani, hogy ők betöltve továb adhassák gyermekeiknek végre. Vagyis a családoknak kell helyre állniuk. Ezt pedig a meglévőkben a nőknek kell elkezdeni... " A ti asszonyaitok hallgssanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak... "(1.Kor 14: 34) "Egy tyuk, mely kukorékol.Egy keresztény, aki zsidó szavakat használ. És egy asszony, aki tudományokkal foglakozik.Az nem rendes dolog. E Hihn wos krejhet, a goj was jiddisch redt, ne Jidene wos lernt Tajre, ist nit kein güte Szhajre." (zsidó-jiddisch közmondás) Vajon e két idézet tartalma azonos ? Végül tényleg egy nö ne szóljon a gyülekezetkben manapság ? Nos, ha a pálista hellenista alapgondolatot veszem figyelembe, bizony egyet kéne értenem azzal, hogy a nő üljön be szépen a sarokba, hallgasson és egyáltalán örüljön, hogy ott van.... Ellenben zsidó lévén a zsidó gondolkodásmódot követem, miszerint a patriarchális rend nem egyenlő a családi prizmaépítéssel! A héberben a "hallgatás" egy aktív odafigyelés, mely a hallott dolgok szinte azonalli átültetése gyakorlattá. Vagyis nem azt jelenti, hogy ne beszéljen, hanem azt, hogy figyeljen! És amit nem ért, azt otthon a férjétől, a család papjától kérdezze meg! (lsd: 1Kor.14,35) ....nincs megengedve nekik, hogy szóljanak.... Ez pedig nem azt jelenti, hogy nem taníthat, nem oszthatja meg a bizonyságait, hanem hogy őrizze meg azt a rendet, azt a sorrendiséget, ami a Törvényben van: vagyis hogy a férfi az aki tanít, ő a felelős egy közösségért, stb, a nő pedig mintegy kiegészítője, nem pedig direktora. Pál arra a helyes sorrendiségre szerette volna felhívni a figyelmet, ami megborult ott a korinthusi gyülekezetben, és a nők elkezdtek jezabelkedni ,a férfiak pedig nem voltak a helyükön. Ez esetben bizony kemény, határozott szóra volt szükség, hogy ne szivárogjon be a gyülekezetbe a hellenizmus egyik fellegvárában a hellenista életmód... Másrészről ami még érdekes, hogy ez a tiltás pont a prófétálások közé ékelődik be. Pont arra hívja fel a figyelmet, hogy az asszonyok óvatosan bánjanak a prófétálással, hiszen érzelmi lények lévén beszivároghat a saját vágyuk...Figyelmesztetésként hangozhat, hogy ne nevezze ki magát bárki prófétának, csak azért mert megérzései vannak...Éppen ezért int a hallgatásra, hogy ne kavarják meg a gyülekezeteket, inkább hallgassanak, s ami még nem biztos, nem kristálytiszta azt tartsák magukban. Maradjanak csendben.... Copyright © 2005-2009 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG JHVH NISSZI Szolgálat

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat