Fórum: https://irgalom.fboard.de/

 

 

 

                         ÖTLETBÖRZE

Ezen az oldalon a legszebb, a legmegindítóbb verseket gyűjtsük össze: azokat a "kedvenceket", amelyek leginkább megérintették valamikor, valamiért a szívünket!

 

 

 

---

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de

 

 

 

Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő

 

 

 

veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.

 

 

 

 

 

 

 

Ő

 

 

 

azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke, amit nem kapni, hanem megszerezni kell.

 

 

 

 

 

 

 

Ő

 

 

 

azt mondta: NEM!
Azt mondta, csak áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik.

 

 

 

 

 

 

 

Ő

 

 

 

azt mondta: NEM!
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól, és közelebb visz Hozzá.

 

 

 

 

 

 

 

ődést,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a fejlő

 

 

 

dés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

 

 

 

 

 

 

 

Ő

 

 

 

szeret engem.
Erre azt felelte: látom, már kezded érteni.

 

 

 

 

 

 

 

őt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erő

 

 

 

ssé tesznek.

 

 

 

 

 

 

 

ő

 

 

 

zzem azokat.

 

 

 

 

 

 

 

ő

 

 

 

ségeket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Íme! Első találkozásom a keresztény irodalommal. Az első döbbenet, hogy mások is ugyanazokat a élik át keresztényként, mint én.  És még valamiért fontos emlék még ez a vers: ezt szavaltam el a bemerítésemkor.

 

 

 

 REMÉNYIK SÁNDOR: KEGYELEM

 

 

 

Először sírsz.         

 

Azután átkozódsz.                                                                                 

 

Aztán imádkozol.                                                                                   

 

Aztán megfeszíted                                                                         

 

Körömszakadtig maradék-erőd.                                                          

 

Akarsz, egetostromló akarattal-                                                                   

 

S a lehetetlenség konok falán                                                               

 

Zúzod véresre koponyád.                                                                      

 

Aztán elalélsz.                                                                                              

 

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

 

Utoljára is tompa kábulattal,                                                            

 

Szótalanul, gondolattalanul                                                                 

 

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:                                               

 

A bűn, a betegség, a nyomorúság,                                                               

 

A mindennapi szörnyű szürkeség                                                  

 

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

 

S akkor - magától - megnyílik az ég,                                                        

 

Mely nem tárult ki átokra, imára,                                                               

 

Erő, akarat, kétségbeesés,                                                               

 

Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.                                                      

 

Akkor megnyílik magától az ég,                                                                

 

S egy pici csillag sétál szembe véled,                                                        

 

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,                                                   

 

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

 

Akkor - magától - szűnik a vihar,                                                            

 

Akkor - magától - minden elcsitul,                                                          

 

Akkor - magától - éled a remény,                                                       

 

Álomfáidnak minden aranyágán                                                              

 

Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

 

Ez  a  magától:  ez  a  Kegyelem.

 

---

 

Egy "klasszikus".

 

 

 

FÜLE LAJOS  :  FUTÁS

 

 

 

Fut a gyermek a labda után

 

leszegett fejjel, tűzpirosan,

 

se lát, se hall, csak egyre rohan.

 

Guruló labda lett a világ,

 

szüntelen űzi, hajtaja a vágy, száz utcán, téren,

 

ezer veszélyen,

 

millió anyai kétségen át,

 

gyönyörűszépen

 

s balga-bután

 

fut a gyermek a labda után.....

 

 

 

Fut az ember az let után,

 

legyegett fejjel gyötri magát,

 

kincseit egyszer csakhogy elérje,

 

kergeti álma, hajtaja  a vére.

 

Kenyér gurul a lába előtt,

 

vagyon gurul a vágya előtt.

 

Rohan utánuk éveken át,

 

száz utcán, téren,

 

ezer veszélyen,

 

millió isteni bánaton át,

 

gyönyörűszépen

 

s balga-bután

 

fut az ember az élet után....

 

 

 

Fut az ISTEN az emeber után,

 

mert mindent lát és szánja nagyon,

 

guruló szívét csakhogy elérje,

 

hogy fut utána, hull bele vére!

 

Ott fut az utcán,

 

ott fut a téren,

 

egész világon,

 

sok ezer éven,

 

sok mérhetetlen, megérthetetlen,

 

keresztre írott szenvedésen át,

 

hulló Igével,

 

kiontott vérrel,

 

viszonozatlan,

 

mély szerelmével

 

fut az ISTEN az ember után....

 

---

 

Most ti jöttök.....

 

 

 

Gulyás Sándorné (Erzsike) küldte a lenti verseket:

 

 

 

 Tiéd az életem

Tiéd, atyám, az életem,
Bűn és halál nem árt nekem,
Mert Jézusom, te szent Fiad
Lefizette a nagy díjat.

Tiéd, Atyám, az életem,
Szent kezedbe, ím leteszem.
És kérlek én, kérlek, Atyám:
Hadd haladjak Jézus nyomán!

Legyek, Atyám, eszköz csupán,
Tegyem, mit Mesterem kíván.
Tűnjek el én, láttassék Ő,
Eszköz vagyok, a Mester Ő!

Eszköz vagyok, nincs érdemem,
Ó, de oly nagy a kegyelem,
Mely befedez, reám borul,
Míg lelkem majd öledbe hull.

/Almási Mihályné/

 

 

 

-----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

Csendes órák

Ha lelked fáradt, sebzett, nincsen örömöd,
Gond, keserűség űz, hajt és gyötör,
Menj be imakamrádba, zárd be ajtaját,
Mond el fájdalmadat, meghallgat Atyád!

Oda menekülj, ha az ellen kerget,
És hálókat vet, hogy elejtsen téged!
Ó ne embereknek, az Úrnak mondjad!
A csendes órákban Ő lelki erőt ad!

Ha emberek megvetnek, gúnyolnak téged,
Ha nyomorúság, üldözés keseríti élted,
Mindent, ami bánt, vidd imakamrádba,
Ott a csendességben vár reád az Úr áldása!

Ilyenkor egy-egy fokkal feljebb emelkedel,
Ha égi Mestered előtt elcsendesedel.
Csak Őtőle tanulj, ez javadra válik,
És boldogan köszönöd meg csendes óráid!

Látod, égi Mestered ebben is hagyott példát,
Elcsendesedve, imádkozva tölté az éjszakát.
Ott a csendességben társalgott Atyjával,
Hogy minden tette egyezzen Szent akaratával.

Ó keresd a csendes órákat, és boldog leszel!
Ott megtelik szíved Krisztusi szeretettel.
Ott tanulod értékelni az ostort, a vihart,
Köszönni jó Atyádnak, hogy nevelni így akart!

Azért imakamrádba gyakran térj be,
Csak ott lelsz igazi lelki kincsekre!
S megköszönöd majd az örökkévalóságban,
Amit itt lenn nyertél a csendes órákban!

Áldjon meg az Úr! Békesség néked!

 

 

 

-------------------------------------------------------------------------------------------

 

Keressük őket!

Csak egy szegény kis bárány
Tévedt a nyájból el,
Vad és makacs kis jószág
Ki szóra nem figyel.
Keresni annyi bajjal,
Gonddal, veszéllyel jár,
S h meghal elhagyatva,
Kinek lett volna kár?

De szól a Pásztor: "Elmegyek,
Nem veszthet el a bárány,
A Golgotán váltottam meg
Tulajdon vérem árán."

Kopott, silány garaska,
- Csak egy a sok között -
Gurult el a szemétbe,
És ott elrejtőzött.
Kilenc garas maradt még,
Mind tisztább, fényesebb,
S időt veszítenél rá,
Ez egyet megkeresed?

De szól az Úr: "Bármily kopott,
Enyém ez a garaska,
A porba hullt, ne vesszen ott,
Az én képem van rajta."

Rossz, tékozló fiú volt,
Haragra érdemes,
Ki künn a nagyvilágban
Szórakozást keres.
Ki sajnálta volna,
Ha elvész nyomtalan?
Ki gyászolt volna érte,
Ha meghal hontalan?

De az Atya szól: Hagyjon el
Bár minden a világon,
Nálam mindig vár rád a hely,
Én bűnöd megbocsátom!

És a mennyben angyalajkakon
Örömnek hangja kél,
Megtért, ki elveszett volt,
Ki meghalt, újra él!

Adjunk rá új ruhát és
Készítsük ünnepét,
S a tékozló fiú
Ma örökségébe lép.

Keressük hát, testvéreim,
Mi is, mi elveszett!
Az Úr Jézus nevének
Adva dicséretet!

S keresztjéhez vezetve
Sok tékozló fiat,
Szívünkbe mennynek üdve
Árad már itt alant....

 

--------------------------------------------------------------------------------------------

 

Meghallgatja az Úr....

Meghallgatja az Úr.....
Nem a hangodat, nem ékes szavaidat,
Nem szépen kifejezett mondataidat,
Hanem szívednek őszinte vágyát,
A lelkednek igaz sóhajtását!

Meghallgatja az Úr! - Igéje mondja:
Ha szíved könyörögve eléje tárja
Minden szükséged, kérésed szavát,
Mert Ő a szívbe, vesébe belelát!

Meghallgatja az Úr és válaszát adja,
Szeretettel fordul feléd az arca:
"Hallottam szíved forró sóhajtását,
Rád adom kegyelmem hófehér ruháját!

Megbocsátottam minden bűnödet,
Néked adom áldott kegyelmemet!
Meghallottam könyörgésed szavát,
Reád takartam irgalmam palástját!"

Elfogadja az Úr a te imádságodat,
Ha átadod néki őszintén magadat!
Imádságod eljut füleihez,
És lehajol a te szeretteidhez!

Megment Ő szülőt és gyermeket,
Családtagokat és testvéreket!
Csak hittel kérjük, ne hagyjuk abba,
Imáinkat Ő mindig meghallgatja!

Drága ige ez, hittel ragadd meg!
Kéréseidet Neki mondjad el:
Könyörgő szíved elébe öntve,
Drága jóságát szívből megköszönve.

Téged is kérlek, ki ezt hallgatod,
Boldog leszel, ha hittel fogadod!
Legyél az imában mindig kitartó,
A meghallgatásért hálákat adó!

Köszönjük meg mindig a gyógyulást,
Áldott kezéből vett szabadulást!
Gondviselését, mellyel elhalmozott,
Szent kegyelmét, mellyel oltalmazott.

Mondjuk el másoknak is szeretettel,
Hogy jó Istenünk senkit sem vet el!
Csak jöjjünk Hozzá könyörögve, kérve,
S megtart bennünket áldott kegyelme

 

-------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

Én nem tudom

Sok minden van, amit én nem tudok:
Mért szakadnak ránk olykor bánatok?
Nem tudom, mért kell annyit csalódni?
Mért kell oly fájó sebeket hordozni?

Én nem tudom, mért hibázok annyit?
Miért, hogy az ember annyit vétkezik?
Miért idézem elő mások könnyeit?
Máskor meg fájón az én szívem vérezik...

Én nem tudom, mi is lenne velem,
Ha nem volna nékem segítő Istenem?
De van Megváltóm, szeretni tudó!
Bűnömet törlő, sebeim gyógyító!

Tőle tanulok szelídnek lenni,
A kapott bántalmakat megbocsátani!
A magam hibáit beismerve,
A gyöngébbeket őszintén szeretve.

Én nem tudom, hogy mért nem itt kezdtem el?
Nem volna annyi gyötrődő kebel!
Ha mi előbb magunkba szállnánk,
Másoknak sebeket nem okoznánk!

Könnyebben hordoznánk a keresztet,
Ha Jézusra néznénk, ki értünk szenvedett!
Szenvedni tudnánk mi is egymásért,
Hisz Jézus is ezt tette a mi üdvünkért!

Én nem tudom, de ha Jézust nézem,
Mit eddig nem tudtam, azt így megértem!
Szeretni, jót tenni és megbocsátani,
Így fogja Ő lelkünket boldoggá tenni!

Megértve hát, azért esedezem,
Segíts a jóra, édes Istenem!
Jézusunk érdeméért kérlek Téged,
Legyen megszentelt a Te hívő néped!

/Sárkány Győző/

 

------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 

 

Isten azt mondta: NEM

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: ÖTLETBÖRZE : VERSEK
Úton Krisztussal - © 2008 - 2024 - irgalom.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat