Fórum: https://irgalom.fboard.de/
Szeretném, ha a gyermekek is megtalálnák a maguk olvasnivalóját itt az oldalon. Igyekszem minél változatosabban szerkeszteni az oldalt. Kívánok minden kedves kis olvasómnak jó kikapcsolódást.
------------------------------------------------------------------------------------------------
Ki segít ki a veremből?
Egy kínai ember egyszer elmesélte élete tapasztalatait a maga képes nyelvén:
Mély verembe estem, minden erőmmel igyekeztem kijutni, de nem sikerült.
Arra jött Konfucius és így szólt:
- Fiam, ha hallgattál volna a tanításomra most nem lennél ebben a veremben.
- Ezt tudom! - kiáltottam, de ez most nem segít rajtam. Segíts! Akkor követem tanításodat.
Konfucius azonban mit sem törődve velem folytatta útját és otthagyott reménytelenül.
Majd másvalaki jött, és letekintett a verem mélyére.
Buddha volt. Keresztbe fonta karját és azt mondta:
- Fiam, ha te is keresztbe fonod karodat, behunyod szemedet és a teljes nyugalom és alázatosság állapotába kerülsz, akkor eléred a nirvánát, az örök megsemmisülést, ahogy én is elértem. Légy közönyös minden külső körülménnyel szemben, és megtalálod nyugalmadat.
Sietős léptekkel közeledett Mohamed, lehajolt a verem szélén és lenézett.
- Ember! Ne csinálj olyan nagy lármát! Annyi bizonyos nyomorult helyzetben vagy. Félsz? Nos, nem kell félned. Allah akarata volt, hogy ide beleessél. Ezt jól gondold meg. Ki tehet valamit Allah akarata ellen? Mondd el a hitvallást: Allah nagy és Mohamed az ő prófétája. Mormold ezt a vallástételt amíg örökre be nem zárul a szád. Aztán halj meg. Kétszeresen fogod élvezni a paradicsom gyönyörűségeit. És Mohamed is elment, de engem nyomorult embert nem szabadított meg.
Aztán ismét hangot hallottam.
- Fiam!
Feltekintettem és megláttam Jézus arcát. Az ember fiáét, telve részvéttel és együttérzéssel. Egyetlen szemrehányó szó sem hagyta el az ajkát. Azonnal lejött hozzám a verembe. Tulajdon életét adta, hogy megmentsen. Karjával átölelt, kiemelt a veremből és szilárd talajra állította lábamat. Levette beszennyeződött ruhámat, és tulajdon ruhájába öltöztetett. Azután ennem adott, végül így szólt:
- Kövess engem, és mostantól fogva vezetlek. Megőrzöm lábadat az eleséstől.
Ezért lettem én -így mondta a kínai- Jézus követője
------------------------------------------------------------------------------------------
Bölcs feleség
Volt egy nagyon gazdag ember, aki rendkívül kegyetlen és zsugori volt. A felesége jószívű és szeretetteljes volt, és mindenki iránt együtt érző. Az asszonyt mindenki szerette, a férjét azonban senki sem. „Isten ezt a rossz férjet adta nekem – gondolta mégis a feleség –, mit tehetnék hát? Senki sem szereti őt, úgyhogy legalább nekem szeretnem kell.” Így kedves volt hozzá, és éjjel-nappal szolgálta.
Éhínség tört ki a vidéken, és sok falubeli fordult hozzájuk segítségért. A feleség mindenkinek adott pénzt, és elárasztotta őket szeretetével és együttérzésével. A férj, zsugorisága ellenére, nem bánta a felesége nagylelkűségét. „Amíg nekem magamnak nem kell adnom, addig elégedett vagyok” – gondolta.
Amikor a feleség pénzt adott, az emberek azt mondták:
– Csak kölcsönvesszük a pénzt, vissza fogjuk fizetni!
– Nem, nem kell visszafizetnetek. Ajándékba adom. Fogadjátok csak el! – felelt az asszony.
– Nem – utasították vissza az emberek. – Visszafizetjük majd, ha vége az éhínségnek.
– Ha tényleg vissza akarjátok fizetni – felelt az asszony –, akkor aznap adjátok oda a pénzt, amikor a férjem meghal!
Némelyik embert megbotránkoztatta, hogy az asszony így beszél. Mások úgy gondolták, hogy amikor meghal a férje, nagy költségei lesznek a temetéssel, és azért kéri ezt.
Egyik fiuk épp ott volt, amikor az anyja ezt a furcsa kijelentést tette. A fiú mindkét szülőjét nagyon szerette, de amikor meghallotta, mit mondott az anyja, nagyon megharagudott. Elment az apjához, és elmondta neki a történteket.
– Anyám azt kéri az emberektől, hogy a halálod után fizessék vissza a pénzt, amit ad nekik.
Az apa nem hitt a fülének.
– Hogy mondhat ilyet? – kérdezte. – Mindig kötelezettség nélkül szokott pénzt adni. Most miért kéri hát, hogy adják meg a pénzt, és miért kell ennek a halálom után történnie?
A férj odament a feleségéhez, és megkérdezte: – Mondd meg nekem, miért kéred az embereket, hogy a halálom után adják meg a pénzt?
– Nem érted ?– válaszolt az asszony. – Az emberek nem szeretnek téged. Tulajdonképpen gyűlölnek. Mindenki azt szeretné, hogy már ma meghalj, de sok pénzt fogadtak el tőlem, és az emberek természetüknél fogva nem akarják visszafizetni a pénzt. Mostantól fogva ahelyett, hogy a halálod járna az eszükben, azért fognak imádkozni Istenhez, hogy tartson téged életben, hogy ne kelljen visszafizetniük a pénzt. Szeretném, ha még hosszú, hosszú évekig élnél! Ki tudja, egy nap talán te is szerető, jószívű és együtt érző leszel. Megtréfáltam őket. Szeretném, ha azért imádkoznának Istenhez, hogy élj. Ez boldoggá tesz engem. Kit érdekel a pénz? Azt akarom, hogy nagyon sokáig élj!
A férjet nagyon meghatotta felesége bölcsessége és iránta érzett szeretete. Megfogadta, hogy könyörületesebb lesz másokhoz.
-------------------------------------------------------------------------------------------
Testvéri szeretet
Paul egy autót kapott karácsonyra a testvérétől. Karácsony este, amikor kijött az irodájából, egy utcagyerek ámuldozva járkált a csillogó-villogó új kocsi körül.
- Uram ez az ön autója? - kérdezte.
Paul biccentett.
- A bátyámtól kaptam karácsonyra.
A fiú meghökkent.
- Azt akarja mondani, hogy a bátyja adta magának ezt az autót, és magának ez semmibe se került? Öcsém, bárcsak.. Elbizonytalanodott.
Paul persze tudta, hogy fogja a fiú folytatni. Bizonyára azt kívánja, hogy bárcsak neki is ilyen testvére lehetne. Amit azonban a srác mondott, tetőtől talpig megrázta.
- Bárcsak-folytatta a gyermek - én is ilyen testvér lehetnék!
Paul csodálkozva nézett a fiúra, majd ösztönösen hozzátette:
- Elvigyelek egy körre?
- Ó, igen! Szeretném.
Rövid kocsikázás után a fiú-szemében különös fény csillogott - Paulhoz fordult:
- Uram, megtenné, hogy megáll a házunk előtt?
Paul titkon elmosolyodott. Már sejtette, mit akart a fiú. Meg akarta mutatni a szomszédoknak, hogy egy nagy kocsi hozta haza. De megint tévedett.
- Megállna ott, a lépcsőknél? - kérte a fiú. Felfutott a lépcsőn, s Paul nemsokára hallotta, ahogy jön visszafelé. De már nem olyan gyorsan, mint ahogy elment. Karjaiban mozgássérült kisöccsét cipelte. Leültette a legalsó lépcsőre, egészen odabújt hozzá, majd rámutatott az autóra:
- Itt van, Öcskös, amiről fent beszéltem neked! A bátyjától kapta karácsonyra, és egy fillérbe se került neki. Egy napon én is ilyet akarok neked adni. Akkor majd te is láthatod azt a sok szép dolgot a karácsonyi ablakokban, amiről mindig megpróbáltam mesélni neked.
Paul kiszállt az autóból, beemelte a béna fiút az első ülésre. Csillogó szemű bátyja pedig beszállt a háta mögé, és megkezdődött hármójuk felejthetetlen ünnepi kocsikázása.
Azon a karácsonyon Paul megértette, mire gondolt Jézus, amikor ezt mondta:Nagyobb boldogság adni!
------------------------------------------------------------------------------------------
Te velem vagy
Egy fiúnak hazafelé útjában kilométereken keresztül sötét erdőn kell átmennie. Ítéletidő van; szakad az eső a szél sűvőlt a fák koronáján át. A fiú szalad — sőt rohan végig az úton.
Akkor — mintegy tíz méterre tőle — hirtelen megszólal egy erős férfihang: „Te vagy az, János?”
Visszaretten és megáll, mint akit megbénítottak; s akkor észreveszi, hogy apja az, aki elébe jött az anyja kérésére, hogy az út utolsó, legsötétebb szakaszán át hazakísérje.
A félelem elmúlt a sötét éjszaka is megvilágosodik.
Apja kezét érzi a vállán, és lépteit hallja maga mellett. Nem fél többé, és az út hátralévő részéről többé nincs mit mondani, hiszen már szinte otthon érzi magát.
Az apja vele van, és anyja várja otthon. Minden, ami csak szükséges a mennyországhoz, itt van nálunk. „Te velem vagy”. Velem van Krisztus, teljes gazdagságával, ha bízom benne.
Nektek is így kell bíznotok Istenben, aki mindig veletek van, még akkor is amikor nem látjátok.
Édes jó istenem, elejbed térdelek:
Édes jó anyukám, tudod-e, hogy beteg?
Megfogyott arcáról lehervadt a rózsa,
Jókedvének elszállt tarka pillangója.
Erőtlen két keze liliom levele,
Ha verni akar is, csak simogat vele.
Tegnap a szép kötőm egy kis kávé érte,
A csipkéjét pedig... Mégse pörölt érte.
Bárcsak pörölne már, bárcsak csacsogna már,
Mint bukdácsoló kis fiára a madár!
Szegény anyukámon ki segit, ha nem te?
Gyógyitsd meg, gyógyitsd meg, aranyos istenke!
Juttass arcára a rózsák pirosából,
Fénytelen szemébe napod sugarából!
Gipsznyuszimat akkor teneked adom én -
Egyik lábára már úgyis sánta szegény.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
"Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó.
Egyik nap jött egy kisfiú.
- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?
- Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket -válaszolta a tenyésztő.
Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal, csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást.
De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból.
Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született.
Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:
- Őt kérem!
- Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod - reagált rá a tenyésztő.
Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig.
A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézisa van. Szóhoz sem jutott.
- Bácsi kérem, hadd vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! - fakadt ki magából a kisfiú.
Végül a tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.
- Mennyit kell fizetnem, bácsi? - kérdezte kíváncsian a kisfiú.
- Neked adom ingyen! Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem, légy vele boldog!
(forrás: ismeretlen)
-------------------------------------------------------------------------------
A gyermeki hit
"Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." Márk 10,15
Az esti imádságaink során igyekszem a kisgyerekeimnek Isten tulajdonságait, irántunk való szeretetét megtanítani. Úgy szoktuk, hogy előbb megbeszéljük, mi-ért tudunk ma Istennek hálát adni, mi volt jó és mi volt rossz aznap, mi miatt szomorkodtunk és minek örültünk. Ezután imádságba foglalom mindezeket, de közben ők is hozzáteszik, ha még eszükbe jut valami. Ilyen fordulatokat is használok: "Köszönjük, hogy minden bajunkkal Hozzád fordulhatunk; köszönjük, hogy Te mindig meghallgatsz minket... Te mindent tudó és hatalmas Isten vagy, semmi sem lehetetlen Neked... Ha megbánjuk a rosszaságainkat, Te az Úr Jézus kedvéért megbocsátasz nekünk..." - így természetes módon, "használat közben" ismerik meg Isten igazságát.
Egyik nap az ötéves Péterke fiam tüsszögni kezdett, folyt az orra, tehát egy alapos megfázás első jeleit mutatta. Aznap, az esti imádság közben egyszer csak megszólalt:
- És kérjed Istent, hogy gyógyítsa meg a náthámat holnapra!
A jeges rémület tört rám. Mit tegyek??? Hitetlenségemben csak arra tudtam gondolni, hogy a nátha lefutása minimum egy hét - de ezt így nem mondhatom meg a gyereknek! És ha imádkozunk érte, és Isten nem adja meg, akkor meg nem fogja-e esetleg elveszíteni a hitét?
Péterke észrevette, hogy elakadtam egy pillanatra, és újra sürgetni kezdte, hogy imádkozzak azért, hogy másnapra meggyógyuljon. Kész, megadtam magam, és Isten kezébe tettem a kétségeimet.
- Uram, kérlek, gyógyítsd meg Péterke nátháját holnapra.
És amint ezeket a szavakat - hitetlenül - kimondtam, magamban szégyelltem magamat a kételkedésemért, és így fohászkodtam: "Uram, kérlek ne hagyd cserben a gyereket, hallgasd meg a kérését, ne hagyd, hogy meginogjon a hite Benned!"
Péterke elégedetten nyugtázta, hogy a náthájáért is imádkoztunk, majd hamarosan álomba merült. Másnap "tisztán és szárazon" ébredt, nem volt tüsszögés, orrfolyás. Egész nap talán egyszer fújta az orrát. Megdöbbenve mondtam neki:
- Péterke, neked elmúlt a náthád!
- Persze, hiszen imádkoztunk érte... - közölte magától értetődően, és szaladt tovább játszani.
Én meg csendben leborultam Isten előtt, és áldottam Őt.
------------------------------------------------------------------------------
