Kedves Testvérem! Ha olvasásra méltónak látod ezt a honlapot, akkor kérlek add tovább a címét és ajánld másoknak is. Köszönöm. 

 

OLVASSÁTOK ÉS ÍRJATOK A FÓRUMRA, HOGY NE LEGYEN EGYOLDALÚ A  KOMMUNIKÁCIÓ. BIZTOSAN VAN MONDANIVALÓTOK.   

 

MI KÍVÁNCSIAK VAGYUNK RÁ ÉS RÁTOK IS.      

 

 

 

 

 

Isten hozott!

 

 

 

 

 

Szeretnék itt röviden írni a teológiáról, mint tudományról és előhozni olyan témákat, mely az évszázadok alatt a teológiát foglalkoztatta.

 

Egy definició:

 

 teológia (görög θεολογια, theologia, a theosz, azaz „isten” és logosz „beszéd” szavakból, azaz „istenekről való beszéd”): hittudomány, a vallások kinyilatkoztatáson alapuló saját tanításának rendszeres és a teljes hitrendszert felölelő vizsgálata. A teológus módszerei a ~logika és a filozófia gondolkodási szabályai.

 

Egyet kell értenem Richard Baxter 17. századi puritán íróval, aki azt mondta, hogy ki kell venni a marschall botot a filozófia kezéből. Ezt azért kényszerült leírni, mert lényegében Jusztinusz apologétatól kezdve a teológiában a filozófia vette át az irányítást. Erőteljesen megtaláljuk benne az arisztotelizmust és a platonizmust. A teológiában is megjelentek a hiábavaló okoskodások, a soha véget nem érő vitatkozások. A teológia átvette a filozófia eszköztárát. Helyénvaló az az elnevezése a teológiának, hogy filozófiai teológia.  A teológia egyre inkább önálló tudományként jelent meg és sajnálatos módon, ahelyett, hogy szolgálta volna az egyházat, inkább rátelepedett és igyekezett azt uralni. A teológiának vissza kell térnie a helyes útra, ami nem más, mint a kéz a kézben együtt járni az egyházzal és segíteni annak növekedését, erősödését, megtisztulását. Nyilván az egyház sem mondhatja meg a teológiának, hogy mit, hogyan értelmezzen. A teológiának szüksége van az egyházra, mert nélküle léte értelmét veszti, de az egyháznak is szüksége van a teológiára, mert segítségével tud előrébb lépni, elmélyülni Isten megismerésében, megújúlni és megmaradni azon az úton, amit Isten kijelölt. A teológia feladata figyelmeztetni az egyházat az elhajlásokra, tévtanításokra, segíteni abban, hogy az egyház a gyakorlatban világos és letisztult képet tudjon adni Istenről az embereknek.

 

Folyt. köv.

 

 

 

Isten áldjon Benneteket

 

 

 

Gábor testvér

 

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 

 2009.09.11.

 

 

 

Isten hozott!

 

 

 

Szeretnék a teológián belül a dogmatikával foglalkozni és megismertetni vele Benneteket. Sajnos a dogmatika szó a történelem folyamán negatív értelmet kapott, de hiszem, hogy csak azért, mert ezt a tudományágat is rosszúl használták, jó kezekben és ha Istennek magát elárendeli a művelője, akkor igenis építi az egyházat. Közeledjünk tehát elfogulatlanul hozzá.

 

Beszéljünk egy kicsit a prédikációról.

 

Mi a prédikáció rendeltetése?

 

 

 

"Különböztessük meg a prédikációt a vallásos veszédtől. A kettőt gyakran össze szokták téveszteni és fel is cserélik egymással. A vallásos beszéd tárgya Isten; őróla szól s éppen tárgya folytán különbözik minden világias beszédtől. Ez a különbség azonban csak viszonylagos, mert a vallásos beszéd nem zárja magába Istent, csak utal rá s megelégszik a ráutalással. tehát a vallásos beszédnek csak szimbolikusan tárgya Isten. A prédikáció több vallásos beszédnél. Nem elégszik meg az Istenre-utalással, hanem azzal az igénnyel lép fel hogy valóban Isten szavát szólja. A vallásos beszéd Istenről, a prédikáció Istenből szól. Mi avatja a prédikációt Isten tulajdon beszédéve? Emberi tudomány vagy emberi képesség? Nem, nem eszmei gazdagsága vagy filozófia mélysége, nem is a formai műgond, amivela prédikációt megszerkesztettük, vagy a meggyőző szónoki erő, amivel előadjuk. A tartalmi érték és a retorikai csiszoltság csak eszköz lehet, mellyel az ember Isten tulajdon szavát szolgálhatja. Engedelmes eszközül adja magát, minden tudományával és képességével együtt a beszélő Istennek s nem az emberi bölcsesség hitető beszédét hirdeti, hanem az igét. Miért éppen a prédikációnak van ilyen rendkívüli jelentősége s miért nem igehirdetés az ima, az ének, és a liturgia többi eleme? Azért mindez már felelet a prédikációra. Az imádságban és az éneklésben nem igét hirdetünk, hanem kérjük Istentől az igét vagy hálát adunk annak megszólalásáért. Isten felé fordulunk és nem az emberek felé, ezért sem az ének, sem az ima nem igehirdetés. A hitvallás is ilyen Isten felé forduló, felelgető aktus, szintén nem igehirdetés.

 

Van az egyházi életnek olyan megnyilvánulása is, mely az emberek felé fordul és mégsem igehirdetés: a szeretet-tevékenység. Noha az embertársakhoz fordul, ez is Istennek adott felelet a hirdetett igére. Ha ennél több akar lenni, ha versenyre kél a világ szociális intézkedéseivel, vagy tüntetni iparkodik Isten segítő ereje mellett, ha igehirdetés akar lenni, akkor nem több, hanem kevesebb lesz: nem igehirdetés, hanem csak propaganda. Az Isten melletti propaganda a farizeizmus kollektív formája. 

 

 Folyt. köv.

 

 

 

Épüljetek Istenben

 

 

 

Gábor testvér

 

 

 

-----------------------------------------------------------------------------------------

 

2009.09.15.

 

 

 

Folyt. a prédikáció bemutatását. Idézet Dr. Török István: Dogmatika című művébő.

 

" A prédikációban az emberi szó nem magától értetőden, hanem isteni csoda folytán válik igévé; akkor, amidőn a Lélek munkál mind a prédikátorban, mind a hallgatóban. A protenstáns modernizmus, vagyis az utóbbi 2 évszázad haladó irányzata, nem akarja elhinni ezt  a csodát. Kétli, Isten mondhat és mond ma is valamit, tehát nekünk maghallgatni valónk van Istennel való viszonyunkban. Ebből a hitetlenségből következik a modern prédikáció minden kórtünete, egész erőtlensége. A prédikátor hitetlenség folytán hanyagolja el az írásszerűséget, az egyháznak adott ígéretek hű elismétlését. Kétkedik az Isten megszólalásában, ezért ahelyett, hogy Istent hallgatná és az Ő üzenetét tolmácsolná, álpótlékokkal hozakodik elő. Ezek az álpótlékok sokfélék. Ilyen pl., midőn a prédikátor saját életének eseményeit, saját vallásos élményeit hordja a szószékre és az ige helyett önmagát prédikálja. Ilyen továbbá, amikor ugyancsak az ige helyett a magyar történet vagy egyháztörténet eseményeit magyarázza vagy pedig sz újságból összeolvasott aktualitásokkal megy a szószékre. Ha rászokik a prédikátor, hogy az ige hűséges szolgálata helyett álpótlékokat nyújtson a gyülekezetnek, bekövetkezik a baj: a prédikátor belefárad a prédikálásba s a gyülekezet is a templomozásba.

 

A fáradt prédikátor így beszél: "Hogy lehet ma prédikálni, mikor oly nagy a konkurrencia? Annyi az ismeretterjesztő előadás, felolvasás, annyi szellemi táplálékkal tömi az embereket a rádió, tévé, a könyv, folyóírat és napilap, hogy ki kíváncsi énrám? Ki kíváncsi egy megriadt embet  mondanivalójára? Gondjaim közepette nincs elég időm felkészülni, textust egzegetálni és prédikációt írni. Aztán meg sok  lehangoló tapasztalat után lelkesedjem és szónokoljak, ha a vasárnapi harangszó a templomba szólít? Milyen baj ez nálunk, hogy minden a prédikátor személyén fordul meg. Jézus ma bizonyára másképp csinálná. De hát neki, a kereszttől eltekintve, könnyebb volt: csak 3 évig prédikált, addig sem egy helyen. Nekem meg, aki nem is hasonlíthatom magam hozzá, harminc évig kell ugyanannak a gyülekezetnek prédikálnom. Csoda-é, ha meguntam és a gyülekezet is ráunt? Kevesebb, meg rövidebb prédikáció kellene, vagy minek is egyáltalán prédikáció?"

 

Folyt. köv.

 

 

 

Isten áldjon

 

 

 

Gábor testvér

 

 

 

2009.09.19.

 

 

 

 

 

Még néhány szó a prédikációról.  Épüljetek általa.

 

 

 

"A prédikátor úgy szabadulhat meg a világ ellentétes igényeitől, ha felismeri, érzi, vállalja az egyetlen igényt: az igehirdetés igényt. Viszont, ha eltudja hárítani a hamis igényeket magától, akkor válik égetővé az egyetlen igény, hogy a prédikáció igehirdetés legyen. Ez a prófétai bátorság titka. Az, amit most az igehirdető bátorságáról mondottunk,, érvényes az egész egyházra . Az egyháznak egyedül Istent kell félnie és a világtól sosem szabad félnie. Mert csak ha Istent igazán féli, akkor lesz bátorsága arra, hogy a világot ne félje és a világ hamis igényeivel szemben az igehirdetés tisztaságát megőrizze. Mondanivalója nem válik úgynevezett steril-igehirdetéssé, hiszen Isten határozott igénye szólal meg az igében. Eligazít nemcsak az egyénre, hanem a világra nézve is, közelebbről Isten emberének világbeli forgolódására. Tudjuk, az imádság a végső eszköz, melyben a prédikátor igazi felelősségtudata megoldást, illetve megnyugvást találhat. De az imádság előtt ott van a munka, az ősi jelmondat értelmében: ora et labora (imádkozzál és dolgozzál).  Esetünkben a munka teológiai eszmélődést, teológiai kritikát jelent. A teológiai kritikai munkája   a prédikációval kapcsolatban: korrekció. Őrködik a prédikáció tisztaságán. "

 

 

 

Az eddig leírtak alapján láthatjuk, hogy a prédikáció sokkal erőteljesebb hangsúlyozására van szükség. Tanuljuk meg, hogy Isten igéjéhez nem közelíthetünk tiszteletlenül, könnyelműen. Ahogyan Isten szent, úgy az ige is szent. Alázattal és szeretettel kell megérintenünk.

 

 

 

Isten áldjon Benneteket.

 

 

 

Gábor testvér

 

---------------------------------------------------------------------------------------------

 

2009.10.13.

 

 

 

Következzen most egy kis igetan.

 

 

 

Az igének hármas alakja van: a hirdetett, az írott és a kijelentett ige. A hirdetett igén értjük a prédikációt, az írott igén a Bibliát, a kijelentett igén Jézus Krisztust.  Mind a három alakban Isten ugyanazon igéje nyilatkozik meg. Vizsgáljuk meg mind a három iét egyenként.

 

Kezdjük a hirdetett igével, azaz a prédikációval. A prédikációra nézve az ige először is megbízatást jelent : "Hirdessétek az evangyéliomot". Láthatjuk, hogy nem valami emberi dolog késztet prédikálásra, hanem maga Isten ad megbízást rá. Az ige maga kívánja a prédikálást.

 

Az ige nemcsak megbízatás, hanem tárgy is a prédikációra nézve: a prédikáció tartalma. "Az én igémet adom a te szádba." "Aki titeket hallgat engem hallgat." Isten szuverén kegyelméből s az ő tetszése szerint tehát a prédikáció emberi beszéde közölheti Istent magát. Esemény és csoda a prédikáció igehirdetésé válása: emberi dolog válik istenivé. Isten igéje végül a mi prédikálásunk és prédikáció-hallgatásunk megítélője. Sokan hiszik azt, hogy Isten csak a prédikátorokat ítéli meg. Igaz, hogy Isten nem egy helyen figyelmeztet arra, hogy nem mindegy mit teszünk a nyáj vagy a halgatóság elé. Tehetjük Isten igéjét, de tehetjük saját emberi vélekedéseinket is. "Jaj az ilyen pásztoroknak" hangzik Isten figyelmeztetése.  A közhiedelemmel szemben Isten ítélete van a prédikáció hallgatásán is. A hirdetett ige bűnökből oldoz, vagy bűnökben köt meg, aszerint, hogy befogadjuk vagy nem fogadjuk be. Erről így beszélt Luther: "Az utolsó napon azt mondja nekem az Isten: Prédikáltad te ezt is? És én mondani fogom: igen, prédikáltam. Isten akkor azt kérdi tőled: Hallottad ezt te is? És felelni fogsz: Igen, hallottam. És azt mondja akkor: Miért nem hitted hát? Erre ti így felelsz: Óh, azt emberi beszédnem tartottam, minthogy egy egyszerű káplán vagy falusi pap mondotta. Akkor téged az ige mely a te szívedben rejtezik, vádolni fog, feladód és bírád lesz az utolsó napon. Mert isten igéje az, Istent magát hallottad."

 

 

 

Folytatás köv.

 

 

 

Isten áldjon  Benneteket

 

 

 

Gábor testvér

 

 

 

 

 

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

Folytassuk az igetant az írott igével.

 

 

 

A szentírás nem elsődleges, hanem másodlagos dolog. Előbb történnie kellett valaminek s aztán következett a történtek feljegyzése. Az elsődleges tehát maga Krisztus és a róla szóló prófétai-apostoli prédikáció. Ezért mondta Luther: " Az evangyéliom tulajdonképpen nem az, ami a könyvekben van, hanem inkább az emberi ajkak által hirdetett eleven szó. "

 

Itt felvetődik a kérdés, hogy hogyan lett a Biblia kánonná és miért azok a könyvek kerültek bele, amelyeket jelenleg is benne találunk?

 

Azért, mert a Biblia könyvei tesznek bizonyságot Krisztusról, s mert úgy Krisztus-bizonyságok, hogy azáltal a Biblia kánonná tette önmagát. Az Újszövetség már rég tekintély volt, mielőtt ihletettségét dogmatikailag megvizsgálták és megformázták volna.  Az emberek csak felismerték és megvallották a Biblia kanonikus voltát. Nem az egyháztól, nem a zsinattól ered tehát a Biblia tekintélye. Nyilvánvaló módon, ebben a felismerésben jelentős szerepe volt Isten Lelkének, aki vezette az egyházatyákat az igazság útján. 

 

Hogyan van Isten szava a Bibliában? Olyanformán, mint az izzás a vasban, a villamos áram a drótban. Isten ugyanazon Lelke, aki a szentírókat ihlette, eleveníti meg a Biblia holt betűjét, és úgy szólaltatja meg számunkra, mint az igét. Ez a Biblia tulajdonképpeni csodája. Midőn szemünk látásra nyílik és a Biblia titkából észreveszünk valamit, velünk is ugyanaz a csoda történik , mint eredetileg a szentíróval történt. A Biblia, mint Isten igéje, sötét helyen világító szövétnek. Ám aki mindezt számunkra láthatóvá, világossá és élővé teszi, az nem más, mit Isten Szent Lelke. Vele együtt tudjuk csak megragadni és megélni a mennyei igazságokat, törvényeket és közel kerülni az Atyához.

 

 

 

Folyt. köv.

 

 

 

-------------------------------------------------------------------------------------------

 

Most szóljunk röviden a kijelentett igéről:

 

 

 

A Biblia nem magában véve Isten kijelentése, mint ahogy a prédikáció sem önmagában véve az. Annyiban Isten szava, amennyiben azzá válik. A Bethesda tavának meg kellett mozdulnia, hogy gyógyító ereje érvényesüljön. Így mozdítja meg a kijelentő Lélek a Bibiliát, hogy Szentírássá, a prédikációt, hogy igehirdetéssé legyen, sőt hozzátehetjük, az egyházat is, hogy egyházzá legyen.

Oldal: Theologia
Úton Krisztussal - © 2008 - 2024 - irgalom.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat