Fórum: https://irgalom.fboard.de/

 

 

 

Kedves Testvérem! Kedves Olvasó!

 

Nekem meglepetést okozott, amikor olvastam némely magyar nemesről az elmúlt századokban, akik komoly keresztény hittel rendelkeztek.
Szeretnék ebben a menüpontban róluk írni illetve tőlük idézni.
A sort Rákóczi Ferenc fejedelemmel kezdeném, akit eddig is nagyon nagyra becsültem és sajnálatosnak találom, hogy az utókor alig emlékezik meg róla. Saját véleményem, hogy Kossuth Lajosnál előrébb kellene tennünk őt a szívünkbe. Rákóczi nagyon sokat vesztett amikor a szabadságharc élére állt. Mindent veszni hagyott a nemzetért.
Fogadjátok szeretettel a lentebb található idézeteket, melyeket nagyrészt Rákóczi saját visszaemlékezéseiből fogok idézni, a Vallomások című művéből.

 

"Tebenned érzem magam, Jézusom, és ezért nem Betlehemben foglak keresni, hanem a szívemben, melyet kegyelmed révén méltattál arra, hogy megszüless benne, és mivel emlékezetembe idézted elhatározásomat vagy inkább gondolataimat, amelyeket elmémbe ültettél, amikor néhány hónappal ezelőtt szolgádnak, Ágostonnak a hozzád szóló Vallomásait olvastam. Uram, amit akkor nekem is mondottál, hogy ha e kezdetben bizony bűnös eredetű és meglehetősen jelentéktelen ember életének előadása a keresztények épülésére szolgálhatott, és sokakat szólíthatott arra, hogy a te nagyon is édes igád alá hajtsák fejüket, nem lesz haszontalan ez az alázatos Vallomás sem, melyet én írtam, aki az emberek elképzelése és hívságos véleménye szerint fejedelem, a te színed előtt azonban por és bűnös vagyok. Ezért fohászkodtam a te kegyelmedhez különájtatosságom azon napján, melyet annak szenteltem, hogy éppen eztkérjem tőled. De úgy tetszett nekem: te akkor azt akartad, hogy halasszam ezt a foglalatosságot magányban lakozásom idejére, melynek építésébe a te sugallatodra kezdtem. Mivel azonban most emlékezetembe idézed, és növeled bennem azt a reményt és bizakodást, hogy mindig mellettem leszel, távol álljon tőlem , Uram, hogy tovább halogassam azt, amiről erősen meggyőztél, hogy te akarod. Bevallom, felismerem, hogy a mű, amelybe belefogtam, meghaladja az erőimet. Nem elég erős az emlékezetem, Uram, hogy elmémbe idézzem azt a sok dolgot, amit magam éltem át, némely más dolgot, amit hallottam, s igen sok dolgot, amiről nem vettem tudomást. Elborzad a lelkem, ha visszaemlékszem azokra, melyeket most kegyelmed elutasítani késztet, és fél elgondolni mindazt, ami egykor gyönyörködtetett engem. Való igaz, Uram, hogy minél nagyobb szeretetre késztetsz engem, annál nagyobb fájdalmat érzek elmúlt életem gyalázatai miatt. De nem méltányos-e, hogy féljek tőled, mivel ember vagyok, és kegyelmeid kincsét túlságosan törékeny agyagedényben hordozom; és még nem szabadítottál meg teljesen ellenségeimtől, akik minden pillanatban leselkednek rám, mert bár magányban tengetve éltem, kimenekültem az irántad és mivel irántad, ezért irántam is ellenséges világból, azért nem vagyok-e körülvéve ezzel a nyomorúságos testtel, a férgek ezen eledelével? S tudom, mert igen erősen érzem, mert minden pillanatban leselkedik rám a gonosz, hogy egyedül neked köszönhetem, ó, Megváltóm, hogy megfékezed bennem a hús vágyát attól az időtől kezdve, melyben első bűnvallásomat tettem ebben a magányban. De még nem távozott el tőlem, hiszen még élek, és ezért kell félelemben és rettegésben fáradoznom. Látom, Uram, hogy egyetlen más cselszövő sem keríthet be jobban önmagam mindennél hatalmasabb szereteténél, melynek igája alatt fájdalmasabban kellett nyögnöm eszmélkedésem kezdete, majd pedig ártatlanságom elveszítésének ideje óta, mint a testi bűnök súlya és terhe alatt. De legyen vége a gyalázatok méricskélésének! Mind egyformák voltak, mivel közülük még a legkisebb is felülmúlta a szeretet meglehetősen nagy súlyát. Adj nekem könnyeket, Uram, hogy elsírhassam mindazt, amit mondok, mert úgy érzem, még nem fáj eléggé."

 

Folytatás következik...

 

 

 

                                             --------------------

 

 

 

"Ó, te  végtelen jóságos, elmúlt életem bűnei, melyek miatt és a te kegyelmed segítségével elhatároztam, hogy életem minden napján bűnhődni fogok! Ó, Istenember, testet öltött ige, Jézusom, te vagy-e valóban, aki engem szólítasz, és megparancsolod, hogy folytassam, amiről azt hittem, hogy a te akaratoddal kezdtem el."

 

 

 

"Zavarba jövök, és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok, Te, az Isten, teremtőm nekem, és a mindenségnek, istálóban születtél, én pedig palotában; téged ökör és szamár között szegény pásztorok, engem-ki por és féreg vagyok a te színed előtt- udvari emberek nyüzsgő tömege vett körül. A te szüleid szegények, az enyémek fejedelmek; te szegénységben jöttél a világba, én gazdagságban. De alázz meg engem , Uram, még ebben az összevetésben is, és tedd meg, hogy valóban imádjam a te alázatodat, és semmisüljek meg a te színed előtt."

 

 

 

                                     --------------------------------

 

 

 

Végezetül:

 

 

 

"Mit tehetek, amivel nem tartozom, de jaj, mennyivel tartozom, amire nem vagyok képes! Érzem, hogy szeretlek, de hogyan volnék képes ezt a szeretetet, amelyet adtál nekem, teljes szívemből, teljes lelkemből, és teljes erőmből viszonozni, he te nem segítenél? Legyen neked dicsőség és dicséret minden kínért, gyötrelemért és szenvedésért, melyek eltűrésében segítségemre voltál ebben az évben, de nem álltam volna őket, ha nem segítettél volna.Folytasd tehát önmagad érdekében irgalmasságodat, mivel én annak műve vagyok. Erősítsd meg rendelésed útjain, tedd, hogy hordozzam keresztemet, így Fiadat követve elérkezem oda, ahová ő is érkezik, hogy vezessen engem, és általa egyesüljek veled örök szeretetben."

 

 

 

Részlet Vágvölgyi Zoltán: A másik Rákóczi c. Művéből:

 

"Sokat foglalkozott az emberi bűn kérdésével, Krisztus megváltói művével és a keresztény fejedelmek kötelességeivel és életvitelével. Ez utóbbi írásait később II. Rákóczi Ferenc politikai és erkölcsi végrendelete címmel adták ki. Az írás és olvasás mellett nem hanyagolta el a vele együtt bujdosók kis csapatát sem, akik közül sokan a város más részein, sőt más városokban telepedtek le. Tartotta velük a kapcsolatot, és mindent megtett értük, amint az fennmaradt leveleiből is kitűnik. A hontalan magyaroknak szüksége is volt a lelki vezetésre, mert kínozta őket a honvágy, s az a tudat, hogy hazájuktól távol, idegen földön kell majd meghalniuk. Egyesek azonban nem bírták elviselni a reménytelenséget, és az italhoz fordultak, mások különféle erkölcstelen kicsapongásokban kerestek örömet. A fejedelem miután felelősséget érzett minden egyes vele érkezett magyarért, megpróbált a lelkükre beszélni és rendszeresen imádkozott is tévelygő honfitársaiért. "A te kezedben van a szívünk, Uram, döfd át szereteted nyilával, gyújts föl a lomhákat, vezesd vissza az eltévelyedetteket, világítsd meg a vakokat, lágyítsd meg a hajthatatlanokat, bátorítsd a gyengéket, szilárdítsd meg a habozókat, tanítsd a tudatlanokat, erősítsd a jókat, hogy mindnyájan erőnk és képességünk szerint tegyünk eleget igazságodnak, üdvözítőnk, Jézus Krisztus érdemei révén. (�) Állíts szentséges akaratod ösvényeire, és engedd, hogy kövessenek engem. Szólj mindig a szívemhez, és engedd, hogy általam megértsék hangodat, hogy így vezérelvén elvezessem őket legelőidhez, legfőbb és igaz pásztorunk!"

Oldal: Magyar nemesek keresztény szemmel
Úton Krisztussal - © 2008 - 2024 - irgalom.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat